A holdfény hercegnője: egy varázslatos történet kezdete
Réges-régen, egy távoli országban, ahol az erdők suttogva meséltek régmúlt időkről, és a patakokban tündérek nevettek, ott élt Holda, a holdfény hercegnője. A palotája nem volt más, mint egy hatalmas, ezüstszínű kastély az erdő szívében, ahová csak az mehetett be, akinek a szíve tiszta volt, mint a friss hó. Holda nem volt hétköznapi hercegnő. Amikor este feljött a Hold, ő táncolt a fák között, és ahol végigsuhant a ruhája, ott a virágok éjszaka is kinyíltak.
Főhősünk eredete és különleges képességei
Holda a holdfényből született. Egy napon, amikor az erdő fölött csodálatosan ragyogott a telihold, egy fénysugár a földre hullott, és abból lett ő, a csodálatos leány. Sokan csodálták, mert volt egy varázslatos képessége: képes volt meghallani a legapróbb állatkák szívének dobbanását, megérteni a fák susogását, sőt, gyógyítani azokat, akiknek bánat ült a szemében. Senki nem tudott olyan szelíden mosolyogni, mint ő, és aki csak ránézett, annak a szíve megtelt szeretettel.
Egy este, mikor az erdő lakói Holda köré gyűltek, a kis mókus megszólította: „Holda, igaz, hogy te a Hold ajándéka vagy?” A hercegnő elmosolyodott, és így felelt: „Igaz, de a legnagyobb ajándék, hogy veletek élhetek, és megoszthatom a szeretetemet.” A bagoly bölcsen bólogatott: „A szeretet a legnagyobb varázslat.”
Az éjszaka titkai: a holdfény ereje és jelentése
Minden éjjel, amikor a Hold az égre kúszott, Holda különleges fényt sugárzott ki magából. Ez a fény megvédte az erdőt minden rossztól, és megnyugtatta a fáradt vándorokat. A kis nyuszi mindig elálmosodott, amikor Holda dúdolni kezdett, mert a dala olyan puha volt, mint a felhő.
De nem mindenki szerette a fényt. A sűrű erdő mélyén élt egy sötét árny, Morgó, aki irigyelte Holda ragyogását. Egyik éjjel odament hozzá, és dühösen kérdezte: „Miért világítasz, amikor én csak sötétség vagyok?” Holda megsimogatta Morgó fejét, és halkan annyit mondott: „A fény és a sötétség együtt teszik széppé az éjszakát. Te vagy az én éjszakám, én vagyok a te holdfényed.” Morgó szíve ettől egy kicsit melegebb lett.
Barátok és ellenfelek a hercegnő útján
Holda mellett mindig ott voltak barátai: a bátor őzike, a játékos róka, és a bölcs bagoly. Együtt játszottak a tisztáson, és segítették a bajba jutottakat. Ám az erdőben voltak olyanok is, akik nem értették Holda szívének melegét. A gonosz Varázsló szeretett volna hatalmat szerezni a holdfény ereje fölött, hogy sötétséget borítson a birodalomra. Egy este elrabolta a hercegnőt, és egy varázskalitkába zárta.
A kis nyuszi sírt, az őzike riadtan futkározott, de a bagoly azt mondta: „Ne féljetek, a szeretet mindig utat talál.” A barátok összefogtak, és elindultak megmenteni Holdát. Útjuk során megtanulták, hogy csak együtt, segítve egymást, érhetik el céljukat.
A sorsdöntő próbatétel: a holdfény próféciája
A varázskalitkából csak egyféleképpen lehetett kiszabadulni: ha valaki tiszta szívből szeretett valakit, és ezt kimondta hangosan. Holda halkan énekelni kezdett, mire a kalitka szálai halványan világítani kezdtek. Ekkor a kis nyuszi kiáltotta: „Szeretünk téged, Holda!” Egy pillanat alatt a kalitka eltűnt, a sötétség szertefoszlott.
A Varázsló is ott állt, és a szeretet fényében rájött, mennyire magányos. Holda odalépett hozzá, és megsimogatta: „Neked is jut szeretet, ha nyitott vagy rá.” Ekkor a Varázsló szíve is melegséggel telt meg, és elfelejtette minden haragját.
Innentől az erdőben béke volt, a holdfény minden éjjel beragyogta a tájat. Holda pedig tudta, hogy a szeretet és a jóság mindig utat talál, még a legsűrűbb sötétségben is.
Így volt, igaz is volt, mese volt!
