A hóember karácsonya

A hóember karácsonyának varázslatos kezdete

Messze egy havas réten, ahol a fenyőfák hófehérbe öltöznek, élt egy különleges hóember. Őt mindenki csak Hócsabinak hívta. Hócsabi nagyon szerette a telet, a csillogó jégkristályokat, s legjobban a karácsonyt várta. Amikor eljött december, Hócsabi mindig izgatottan nézte az eget: vajon idén is lehullik a friss hó karácsony estére?

Egy szeles délután, amikor a nap már majdnem lement, Hócsabi ott állt a réten, s a környező házak ablakában már megcsillantak a karácsonyi fények. „Milyen jó lenne, ha engem is meglátogatna valaki karácsonykor!” – sóhajtotta.

Hóesés és ünnepi készülődés a hómezőn

Ahogy a sötétség lassan ráborult a tájra, pelyhes hó kezdett hullani. A hómező halkan, nesztelenül fehéredett el. Ekkor egyszer csak egy kis nyúl ugrándozott Hócsabihoz. „Szia Hócsabi! Ugye, tudod, ma este karácsony van?” – kérdezte a nyuszi. Hócsabi mosolyogva bólintott. „De jó, hogy jöttél hozzám, Nyuszi! Egyedül kicsit szomorú lett volna a karácsonyom.”

Miközben beszélgettek, előbukkant egy őzike is, majd egy kis sün, sőt, még a szarka is leszállt egy ágra. „Mi is szeretnénk veled ünnepelni, Hócsabi!” – kiáltották egyszerre. Hócsabi szíve megtelt örömmel, hiszen most már tudta, nem lesz egyedül karácsonykor.

Barátság és ajándékozás a havas világban

A kis állatok mind készültek valamivel. Nyuszi egy szép piros bogyót hozott, Őzike egy fenyőágat, Sün egy apró tobozt, Szarka pedig egy fénylő kavicsot talált valahol. „Ezeket mind neked hoztuk, Hócsabi, hogy szebb legyen az ünneped!” – mondta Nyuszi. Hócsabi elérzékenyült. „Köszönöm, kedveseim! De én nektek mit adhatok?”

Őzike megölelte Hócsabi hótestét. „A barátságod a legszebb ajándék.” Sün is közelebb bújt hozzá: „A szeretet mindennél fontosabb.” Szarka körberepülte a hóembert, majd így szólt: „Mi mind azért vagyunk itt, hogy együtt legyünk veled.”

Különleges karácsonyi kaland a hóemberrel

Egyszer csak messziről csilingelő hang hallatszott. Egy kis szánkó közeledett, rajta egy kislány üldögélt, aki egy nagy, zöld kendőbe burkolózott. A szán megállt Hócsabi előtt. „Szia, Hócsabi! Hallottam, hogy itt van a legszebb karácsony!” – mondta a kislány, és elővett egy apró, csillogó díszt. „Ez neked hoztam, hogy mindig emlékezz erre az ünnepre.”

A hómezőt beborította a boldogság. Hócsabi, Nyuszi, Őzike, Sün, Szarka és a kislány mind kéz a kézben, vagy inkább mancs a hókarban, dalolni kezdtek. „Karácsony este, mindenki szíve szeretettel teli!” – énekelték. Hirtelen az égbolton megjelent egy hullócsillag. „Kívánjunk valamit!” – lelkendezett a kislány.

Mindnyájan azt kívánták, hogy sose múljon el az a szeretet, amit most ennyien átéltek.

Az ünnep üzenete: szeretet és összetartozás

Az ünnepi éj lassan véget ért, de Hócsabi szíve megtelt melegséggel. Már nem félt a magánytól, mert tudta: aki szeretettel fordul mások felé, sosem marad egyedül. A barátok boldogan indultak haza, Hócsabi pedig boldogan nézett utánuk.

A hómezőn azóta is beszélik, hogy az igazi karácsony ott kezdődik, ahol összegyűlnek az emberek – és az állatok – szeretetben és jóságban.

Így volt, igaz volt, vagy tán nem is, ilyen volt a mi mesénk!