Egyszer volt, hol nem volt, egy távoli királyságban élt egy hercegnő, akit a népe csak Gyémántszívű Hercegnőként ismert. Nevét onnan kapta, hogy a szíve tiszta volt, mint a legcsillogóbb gyémánt és szeretete mindenkihez elért, akivel csak találkozott. Mindenki szerette őt a jóságáért és a bölcsességéért.
Egy nap a hercegnő az erdőben sétált, amikor találkozott egy öreg boszorkánnyal, aki segítséget kért. "Kedves hercegnő," mondta a boszorkány, "kérlek, adj nekem egy kis vizet, hiszen hosszú utat tettem meg, és nagyon szomjas vagyok." A hercegnő habozás nélkül adott neki vizet, és még egy kis étellel is megkínálta.
A boszorkány hálásan mosolygott, majd így szólt: "Te vagy a legkedvesebb lény, akivel valaha találkoztam. Kívánj bármit, és megadom neked." A hercegnő elgondolkodott, majd így válaszolt: "Csak azt kívánom, hogy mindig segíthessek másokon, és hogy a szeretet soha ne hagyjon el engem."
A boszorkány elbűvölten nézett rá, és azt mondta: "A szíved már most is gyémántból van, és ez az igazi ajándék számodra. Az emberek szeretni fognak, mert te is szereted őket." Ezzel a boszorkány köddé vált, de a hercegnő úgy érezte, mintha valami különleges erővel gazdagodott volna.
A hercegnő visszatért a kastélyba, és mindenkihez jó szívvel fordult. Segített a szegényeken, gondoskodott a betegekről, és mindig mosollyal köszöntötte az embereket. Nem telt el nap, hogy ne tett volna valami jót, és a királyság felvirágzott a szeretetében.
Az emberek között elterjedt a hír a Gyémántszívű Hercegnőről, és messzi földről is jöttek, hogy lássák őt. Egy nap egy ifjú lovag érkezett a kastélyba. "Hercegnő," mondta tiszteletteljesen, "hallottam a jóságodról, és szeretném, ha a barátod lehetnék. Együtt talán még több jót tehetünk."
A hercegnő mosolyogva fogadta a lovagot, és így szólt: "Mindig van hely a szívemben a barátok számára. Dolgozzunk együtt a világ jobbá tételéért!" A lovag csatlakozott hozzá, és együtt folytatták a jószolgálatukat. Az emberek szíve megtelt boldogsággal és szeretettel, és a királyság soha nem látott békében élt.
Az évek teltek, de a hercegnő szíve soha nem változott meg. Mindig emlékezett a boszorkány szavaira, és tudta, hogy a szeretet a legnagyobb ajándék, amit adhat. Így lett A gyémántszívű hercegnő legendája megalapozva, és a története generációkon átívelve tanított meg mindenkit arra, hogy a szeretet és a jóság minden akadályt legyőz.
És így volt, igaz volt, mese volt! Vagy talán mégsem?
