A daloló kert titka

A Pilismaróti-öböl napsütötte partján állt egy kis házikó, ahol Lili élt a nagymamájával. Lili imádta a kertet, ahol minden reggel madárdal ébresztette. A cinegék vidám csiripelése, a rigók fuvolázó hangja, a gerlék búgása mind-mind része volt a kert varázslatos zenéjének.

Egy napon, miközben Lili a virágok között játszott, egy különös hangot hallott. Olyan volt, mintha valaki suttogna a fák közül. Lili közelebb ment, és meglátta, hogy egy kis madárka rejtőzik az ágak között.

– Szia! – köszöntötte Lili a madarat. – Miért bújkálsz?

– Ó, kedves kislány, te nem érted – csipogta a madárka. – A mi énekünk nem csak dalolás, hanem egy titkos nyelv is.

Lili szeme elkerekedett.

– Titkos nyelv? És mit jelent?

– Minden dallam egy üzenetet hordoz – magyarázta a madárka. – A cinegék a jó híreket dalolják, a rigók a szerelemről énekelnek, a gerlék pedig a békéről.

Lili izgatottan hallgatta a madárka szavait.

– És te mit dalolsz? – kérdezte.

– Én a remény madara vagyok – felelte a madárka büszkén. – Az én dalom a jövőbe vetett hitről szól.

Lili elgondolkodott.

– De miért titokban kell tartanotok a dalaitokat?

– Mert vannak, akik nem értik a természet zenéjét – sóhajtott a madárka. – Csak azok hallhatják meg az üzeneteinket, akik igazán hisznek a varázslatban.

Lili megfogadta, hogy ő mindig hinni fog a varázslatban, és megígérte a madárkának, hogy soha senkinek nem árulja el a titkukat.

A következő napokban Lili megtanulta érteni a madarak nyelvét. Hallgatta a cinegék vidám dalát, amikor jó jegyet kapott az iskolában, a rigók szerelmes énekét, amikor a nagymamája megölelte, és a gerlék békés búgását, amikor a barátaival játszott.

Egy este Lili a kertben ült, és a csillagokat nézte. A madarak már aludtak, de a daluk még mindig ott visszhangzott a szívében. Lili tudta, hogy soha nem fogja elfelejteni ezt a varázslatos nyarat, amikor megtanulta a természet titkos nyelvét.

És ahogy a csillagok ragyogtak az égen, Lili is érezte, hogy a szívében egy kis fény gyullad ki. A remény fénye, amit a madarak daloltak.