Egy magányos cica élete a város forgatagában
Volt egyszer egy kis cica, akit Micunak hívtak. Mici egy nagyváros szélén élt, ahol az utcákon autók zúgtak, emberek siettek, és mindenhol magas házak álltak. Bár sok állat és ember járt-kelt körülötte, Mici valahogy mindig egyedül maradt. Szeretett volna egy igaz barátot, akivel együtt játszhat, nevethet, és akinek elmesélheti titkait. Reggelente, amikor felkelt, mindig sóhajtott egyet: „Bárcsak lenne nekem is egy barátom…”
Az első találkozás: remény a barátságra
Egy napon, ahogy Mici a parkban sétált, meglátott egy kis kutyát, aki egy pad alatt kuporgott. A kutya szemei is szomorúnak tűntek, ahogy magányosan várakozott. Mici bátortalanul odasomfordált hozzá.
– Szia! – szólította meg félve. – Te is egyedül vagy?
A kutya felnézett, és barátságosan csóválta a farkát.
– Igen, engem Kukacnak hívnak. Én is keresek valakit, akivel játszhatok – válaszolta.
Mici szíve hatalmasat dobbant. Hát ha talán most végre barátra lelhet! De közben eszébe jutott, hogy a cicák és kutyák nem mindig barátkoznak.
– Szeretnél velem játszani? – kérdezte bátortalanul.
– Nagyon is! – felelte Kukac, és már pattant is fel a padról.
Különleges kalandok a barátkeresés útján
Mici és Kukac egész délután együtt rohangáltak a parkban. Faleveleket kergettek, együtt rejtőztek el a bokrok mögé, és még egy pillangót is megpróbáltak elkapni, bár persze a pillangó mindig gyorsabb volt náluk. Közben egy mókus is csatlakozott hozzájuk, akit Mogyinak hívtak. Mogyi nagyon vicces volt, mindig talált valami tréfás történetet, amin együtt nevethettek.
Amikor esteledni kezdett, Kukac megszólalt:
– Mici, örülök, hogy megismertelek. Azt hittem, a cicák nem szeretik a kutyákat.
– Én is örülök – válaszolta Mici. – Én azt hittem, hogy a kutyák haragszanak a cicákra.
Mogyi is mondott valami fontosat:
– Sosem tudhatjuk, ki lesz a barátunk, amíg meg nem próbálunk barátkozni.
A cica tanul a bizalom és elfogadás jelentőségéről
A következő napokban Mici megtanulta, mennyire fontos, hogy nyitott szívvel forduljon mások felé. Volt, hogy néhány cica a parkban kinevette, mert egy kutyával és egy mókussal játszott. Mici eleinte elszomorodott, de Kukac és Mogyi mindig mellette álltak.
– Ne törődj mások véleményével – bátorította Mogyi. – Az a fontos, hogy őszinte és kedves légy.
Mici megértette, hogy igaz barátságot csak úgy találhat, ha bízik önmagában és másokban is. Nem számít, hogy valaki másmilyen, másfajta, vagy máshonnan jött. A barátságban az a legfontosabb, hogy szeressük és elfogadjuk egymást úgy, ahogy vagyunk.
Új barát születik: együtt boldogabb az élet
Ettől a naptól kezdve Mici, Kukac és Mogyi elválaszthatatlanok lettek. Együtt fedezték fel a város minden zugát, együtt örültek és együtt szomorkodtak. A parkban mindenki irigyelte őket, mert látszott rajtuk, hogy vidámak és boldogok. Egyre több állat csatlakozott hozzájuk, mert érezték, hogy ebben a kis csapatban mindenki elfogadott és szeretett.
Mici végre megtalálta azt, amire mindig is vágyott: igaz barátokat. Megtanulta, hogy a barátság nem a külsőségeken múlik, hanem a szívünk melegségén, a kedvességen és a türelmen.
Így volt, igaz is volt, és mesebeli volt: a cica, aki barátot keresett, végül megtanulta, hogy nyitott szívvel és szeretettel mindig talál barátokat. És talán, ha egyszer a parkban jársz, még te is összefuthatsz Micivel és barátaival, akik boldogan játszanak együtt.
Így volt, vagy nem volt, ilyen szép mese volt!
