Egy különleges cica története: bemutatkozik Mici
Volt egyszer egy kis falu szélén egy mókás, kíváncsi cica, akit mindenki csak Micinek hívott. Mici nem volt hétköznapi cica, mert szeme úgy csillogott, mintha két aprócska csillagot rejtett volna el benne az ég. Szerette a tavaszi napokat, amikor a fű friss és zöld, a virágok illata pedig betöltötte az egész világot. A gazdija, a kedves Bori néni, mindig azt mondogatta: “Mici, te minden bajtól megóvsz engem a szereteteddel!” Mici pedig, mint aki értené, dorombolt egyet, és odabújt Bori nénihez.
Egy napon, mikor a falu fölött végigvonult egy hatalmas zivatar, Mici az ablakból nézte, ahogy az eső után a nap előbújik a felhők mögül, és egy ragyogó szivárvány íveli át az eget. “Nézd csak, Mici!” – mutatott Bori néni a színes csodára. “Azt mondják, a szivárvány végén igazi boldogság vár.” Mici szeme elkerekedett. Vajon mi lehet a szivárvány végén? Mi az a boldogság, amit még ő sem ismer?
A szivárvány jelentése és varázsa a cicák életében
A cicák, ahogy az emberek is, szeretik a szépet, a különlegeset. Mici mindig is kíváncsi volt minden új dologra, de a szivárvány most valami különleges vágyat ébresztett benne. “Bori néni, elmehetek a szivárványhoz?” – kérdezte volna, ha tudna beszélni. De csak dorombolt, és figyelte, ahogy a színek a távolba húzódnak. Az állatok világa tele van csodákkal, de a szivárvány számukra titkos üzenetet hordoz: összefogásról, szeretetről és a reményről szól.
Mici úgy érezte, ha elérné a szivárvány végét, megtudná, mi a világ legnagyobb boldogsága. Ezen az estén úgy aludt el, hogy arról álmodott, a szivárvány színei között szalad, és minden szín más-más érzést ad neki: a piros melegséget, a kék nyugalmat, a sárga örömöt.
Mici útja: hogyan indult el a szivárvány felé?
Másnap reggel, amikor Bori néni még aludt, Mici óvatosan kilépett a kertkapun. “Ne félj, hamarosan visszajövök!” – súgta magában. A harmatos fűben lépdelve elindult oda, ahol tegnap a szivárvány látszott. Az útja során találkozott Bodri kutyával, aki barátságosan csóválta a farkát.
– Hová szaladsz ilyen korán, Mici? – kérdezte Bodri.
– A szivárványhoz megyek – felelte Mici.
– Ó, az messze van! De ha odaérsz, üdvözöld tőlem is a boldogságot! – mosolygott Bodri.
Mici elbúcsúzott a kutyustól, majd tovább szaladt a réten, ahol egy kis veréb csiripelt neki.
– Ugye nem tévedsz el, Mici? – kérdezte aggódva.
– Nem, hiszen a szivárvány vezet! – nevetett Mici, és megnyugtatta a verebet egy kedves pillantással.
Az utazás tanulságai: mit tanulhatunk Micitől?
Ahogy telt az idő, és Mici közelebb ért a szivárványhoz, rájött, hogy az egyre távolodik. Minden új hely, amit látott, szépséggel töltötte el a szívét. Segített egy kismadárnak visszatalálni a fészkébe, majd megosztotta ebédjét egy éhes sünnel is. Mindenki, akivel találkozott, egy kicsit boldogabb lett.
Mici ekkor megértette: a boldogság nem a szivárvány végén lakik, hanem az úton, amit bejárunk, és abban a szeretetben, amit másoknak adhatunk. Visszafordult hát, és hazasietett Bori nénihez, aki könnyek között ölelte meg.
– Aggódtam érted, te kis csavargó! – mondta Bori néni. Mici pedig dorombolva bújt hozzá, és tudta, a legnagyobb boldogság itthon várja.
Szívünkben él tovább: emlékezés a szivárvány cicára
Azóta, ha eső után megjelent a szivárvány, Bori néni mindig azt mondta: “Nézd, Mici! Ott futsz át a szivárvány alatt.” A faluban minden gyerek tudta, hogy Mici, a szivárvány cica, szívében hordozza a boldogságot, kedvességet és önzetlen szeretetet.
Mici története megtanította mindenkinek, hogy a legnagyobb kincs nem a szivárvány végén, hanem egymásban, a barátságban és a jóságban rejlik.
Így volt, igaz is volt, mese volt!
