Egy különleges béka története: a kitartás kezdete
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy zöld kis béka, akit Fricinek hívtak. Frici egy csendes, békés mocsárban élt családjával, sok békatestvérrel és baráttal körülvéve. Frici nem volt sem nagyobb, sem szebb, mint a többi béka, de a szívében egy nagy álmot hordozott: egyszer át akarta ugrani a mocsár legszélesebb tavát.
A többi béka gyakran beszélgetett a tó mellett. Frici gyakran hallgatta őket, és egyszer így szólt: “Én is át fogok ugrani a tavat!”
A többiek ránevetettek. “Á, Frici, az nem megy. Túl széles az a tó, még a legnagyobb béka sem tudja átugrani!”
“Majd meglátjátok!” felelte Frici, és a szívében elhatározta, hogy megpróbálja.
A mocsári kihívások: akadályok az út során
Másnap reggel Frici elindult a tó partjára. A nádasban madarak csicseregtek, s a víz fölött apró szitakötők táncoltak. Frici elrugaszkodott, és nagyot ugrott, de a tó közepéig sem ért el. Egy vízililiom levelén landolt, és épp csak hogy nem esett bele a vízbe.
“Nézd már, hogy próbálkozik!” kacagott egy varangy a partról. “Úgyis kudarcot vallasz!”
Frici fáradt volt, de nem adta fel. Másnap újra próbálkozott, de ezúttal egy nádszálba kapaszkodott, amikor elfáradt a lába. A nádat egy kis csiga lakta, aki megszólította:
“Ne szomorkodj, Frici! Ha elesel is, kelj fel, próbáld újra!” biztatta a kis csiga.
Az elhatározás pillanata: a béka döntése
Frici minden nap gyakorolt. Néha elesett, néha majdnem elérte a másik partot, de mindig volt valami, ami visszatartotta. Egy nap, amikor már majdnem feladta volna, a tóparti fűben üldögélt, és a naplementét nézte.
Ekkor odaugrott hozzá a bölcs teknős, Samu bácsi.
“Frici, miért vagy ilyen szomorú?” kérdezte.
“Próbálkozom, de nem megy. Talán tényleg túl kicsi vagyok hozzá…” felelte Frici.
Samu bácsi mosolygott. “Aki sosem adja fel, az egyszer biztosan eléri a célját. Talán nem ma, talán nem holnap, de csak az győz, aki próbálkozik.”
Frici szeme felcsillant. Úgy döntött, nem adja fel, hisz még sok próbálkozás vár rá.
Barátok és ellenségek: a támogatás szerepe
Másnap Frici újra próbálkozott. Barátai, a kis csiga és egy barna kismadár, most a partról biztatták.
“Hajrá, Frici! Menni fog!” rikkantotta a madár.
De a varangy még mindig gúnyolódott.
“Felesleges, úgysem éred el soha!” mondta.
Fricit most már nem bántotta a gúnyolódás. Hallotta barátai kedves szavait, és úgy érezte, ez erőt ad neki. Minden nap egy kicsit messzebb ugrott, minden nap erősebb lett.
Egy napon a többi béka is kíváncsian nézte, vajon Fricinek sikerül-e. Akadt, aki már tapsolt is neki.
A győzelem íze: amikor a béka célba ér
Egy szép reggelen Frici újra a tóparton állt. Mély levegőt vett, és elrugaszkodott. Repült, repült, s egyszer csak érezte, hogy a túlsó part fűszálai csiklandozzák a lábát.
Sikerült! Frici átugrotta a tavat! Barátai éljeneztek, a többi béka pedig ámuldozva nézte a bátor kis békát.
Frici megtanulta, hogy aki nem adja fel, és hisz magában, az képes lehet bármire. A békák azóta is mesélik a tóparton Frici történetét. Így lett Frici a mocsár legbátrabb és legkitartóbb békája.
Hát, így volt, igaz volt, talán nem is volt igaz, de ilyen mese mégis volt! Frici példája megmutatja, hogy a szeretet, a támogatás, az önbizalom és a kitartás mind-mind fontosak ahhoz, hogy elérjük az álmainkat.
