A béka, aki király akart lenni

Volt egyszer egy kis béka, akit Kirnak hívtak. Kir volt egy eleven és kíváncsi béka, aki egy tiszta tóban élt sok-sok más békával és vízi lényekkel. Egy nap, mikor éppen egy vízililiomon pihent, egy dalia szitakötő mesélt neki a távoli földekről, ahol a legnagyobb és legbölcsebb állatok uralkodnak.

„A királyok olyan lények, akik bölcsességükkel és erősségükkel irányítják a világot,” mondta a szitakötő. Kir elhatározta, hogy ő is király lesz, bár csak egy egyszerű béka volt. Másnap reggel útra kelt, hogy királyságot keres.

Útja során sok kalandba keveredett. Először is találkozott egy okos varanggyal, aki egy mohos kövön üldögélt. „Hogy lehet valakiből király?” kérdezte Kiritől a varangy.

„Úgy gondolom, aki elég bátor és okos, az lehet király,” válaszolta Kir büszkén.

„A bátorság jó kezdet, de egy igazi királynak bölcsnek is kell lennie,” mondta a varangy, és tanított Kirinek egy-egy bölcsességet az életről és az uralkodásról.

Kir folytatta az utat, és találkozott egy öreg teknőssel, aki lassan, de biztosan haladt előre az úton. A teknős mesélt Kirnek arról, hogy az igazi erő nem csak a gyorsaságban, hanem a kitartásban rejlik.

„Nem számít, milyen gyorsan érsz célba, ha közben elveszíted, ami fontos,” tanácsolta a teknős. Kir megtanulta, hogy a türelem és a kitartás éppoly fontosak, mint a bátorság és az okosság.

Végül, egy hosszú és fárasztó utazás után, Kir egy magas hegy tetején találta magát, ahonnan belátni lehetett az egész királyságot. Egy bölcs öreg sas szállt le mellé.

„Úgy látom, sokat tanultál az út során. Készen állsz arra, hogy király légy?” kérdezte a sas.

Kir elgondolkodott, majd így szólt: „Megtanultam, hogy a királyoknak bölcsnek, türelmesnek és kitartónak kell lenniük. De rájöttem, hogy én már boldog vagyok itt, ahol a barátaim vannak, és ahol segíthetek másoknak.”

A sas bölcsen bólintott. „A legnagyobb királyok azok, akik ismerik önmagukat és ahol a legnagyobb szükség van rájuk.”

Kir boldogan tért vissza a tóhoz, és bár nem lett király a nagyvilágban, otthon mindenki úgy tisztelte, mint egy igazi királyt, aki bölcs, türelmes, és aki mindig ott van, amikor szükség van rá. És Kir boldogan élt, míg meg nem halt, mindig emlékezve az úton szerzett leckékre.