Egy különleges béka álma: elérni a szivárványt
Messze-messze, egy aprócska erdei tó partján élt egy kíváncsi kis béka, akit Fricinek hívtak. Frici nem volt olyan, mint a többi béka: ő nem csak ugrálni vagy legyeket kergetni szeretett, hanem álmodozni is. Egy esős délután, amikor a felhők végre elvonultak, varázslatos szivárvány fénylett a tó felett.
Frici csillogó szemekkel nézte a szivárványt. Elhatározta, hogy egyszer elugrik odáig, oda, ahol a színek összeérnek. Úgy gondolta, aki eléri a szivárványt, boldogságot hozhat vissza az egész tó népének.
Az első ugrások: kihívások és kudarcok
Másnap reggel Frici felmászott egy nagyobb levélre, néhány pillanatig számolt magában, majd nekiveselkedett és ugrott. Repült egyet, de csak a vízbe pottyant. „Ejha, ez nem volt igazán közel!” – kacagott magában.
Nem adta fel. Újra megpróbálta, aztán harmadszor is, de mindig belecsobbant a tóba. Egy idő után nagyon elfáradt. „Talán lehetetlen elérni a szivárványt” – sóhajtott.
Barátok a tóparton: támogatás és bátorítás
Ahogy Frici üldögélt a parton, odaugrott hozzá Cili, a vidám kis cinke. „Miért vagy ilyen szomorú, Frici?” – kérdezte.
„El akartam ugrani a szivárványhoz, de nem sikerült” – panaszkodott Frici.
„Ne add fel!” – csiripelte Cili. „Hiszen minden nagy álomhoz sok próbálkozás kell! Én is sokat gyakoroltam, mire megtanultam repülni.”
Közben odaúszott Tóni, a bölcs teknős is. „Az igazi bátorság nem abban van, hogy mindig sikerül, hanem abban, hogy nem félsz újra próbálni!” – mondta mosolyogva.
Frici szíve megtelt melegséggel. Rájött, mennyire fontosak a barátai, akik mindig mellette állnak.
A nagy ugrás: találkozás a szivárvány színeivel
Eljött a harmadik nap, amikor újra megjelent a szivárvány az égen. Frici érezte, hogy most tényleg meg kell próbálnia. „Segítetek nekem?” – kérdezte barátait.
Cili lelkesen bólintott, Tóni pedig biztatóan nézett rá. Mindenki a tópart köré gyűlt: a sünök, a nyuszik, még a mókusok is a fák tetejéről drukkoltak neki. Frici vett egy nagy levegőt, nekifutott a legmagasabb kő tetejéről, és ugrott.
Az ugrás olyan magasra vitte, hogy egyszer csak fénybe borult körülötte minden. A szivárvány színei táncoltak a teste körül: piros, sárga, zöld, kék, lila és narancssárga. Frici csodálkozva nevetett: „Milyen szép minden szín! És milyen jó érzés, hogy megpróbáltam!”
Egy pillanatra úgy érezte, a szivárvány összes színe átöleli. Aztán puhán visszacsobbant a tóba, épségben, de a szívében örökre ott maradt a szivárvány csodája.
Mit tanult a béka az útja során?
Frici boldogan mesélte el élményeit a barátainak. Rájött, hogy nem is az számít, eléri-e az ember az álmát, hanem az, hogy bátran próbálkozik, és sosem adja fel. A szivárvány színei pedig mindenkiben ott ragyognak, aki szeretettel és kitartással közelít a világhoz.
Azóta Frici minden nap emlékeztette barátait: „A szeretet és a bátorság minden színt szebbé varázsol!” A tó lakói pedig egyetértettek vele, és együtt örültek a legkisebb sikernek is.
Így történt hát, hogy a kis béka eljutott a szivárványhoz, nemcsak a levegőben, de a szívében is. Hiszen amíg szeretet és jókedv van közöttünk, addig minden szín ragyoghat!
Így volt, úgy volt, igaz volt – vagy csak egy tündérmese, ki tudja?
