A bátor halacska és a krokodilok titka

Egyszer volt, hol nem volt, egy széles és mély folyó, amely tele volt élettel. A halak minden nap örömmel úszkáltak benne, de egy dolog mindig aggodalomra adott okot: a krokodilok. A folyó közepén élt egy csapat krokodil, akik időnként szinte láthatatlanul merültek el a vízben, csak sárgán világító szemeik villantak meg a mélyből.

Az állatok között egy fiatal halacska, Nelli volt az egyetlen, aki igazán érdeklődött irántuk. „Miért tűnnek el mindig ilyen titokzatosan? És miért nem beszélnek velünk?” – kérdezte gyakran a szüleit. A szülei csak aggódva ingatták a fejüket: „Nelli, a krokodilok veszélyesek. Ne közeledj hozzájuk!”

Egy nap azonban Nelli elhatározta, hogy saját szemével fedezi fel a krokodilok titkát. Úgy gondolta, ha elég óvatos, talán kiderítheti, mit csinálnak nap mint nap a folyó mélyén.

Ahogy közeledett a krokodilok lakóhelyéhez, hirtelen megpillantotta az egyik hatalmas krokodilt, amint éppen kinyújtózott a folyó fenekén. Nelli szíve hevesen dobogott, de erőt vett magán, és megszólította a krokodilt.

– Szia! Én Nelli vagyok, és szeretném tudni, hogy mit csináltok itt mindig ilyen titokban – mondta óvatosan, de határozottan.

A krokodil ránézett, és lassan elmosolyodott. – Szia, Nelli! A nevem Károly. Nem sok halacskával találkoztam, aki ilyen bátor lenne – válaszolta a krokodil mély hangon. – Nos, ha igazán kíváncsi vagy, elmondhatom, hogy mi vagyunk a folyó őrzői. Feladatunk, hogy biztosítsuk a folyó békéjét és egyensúlyát.

– Őrzők? Hogy érted ezt? – kérdezte Nelli csodálkozva.

– Igen, bizony – bólogatott Károly. – Vigyázunk arra, hogy ne történjen semmi baj a folyóban, hogy a halak és más állatok biztonságban legyenek. Csak akkor lépünk közbe, ha veszélyt érzünk, különben inkább észrevétlenek maradunk.

Nelli most már jobban értette a krokodilokat, de volt még egy kérdése. – És miért nem beszéltek soha velünk, a halakkal? – faggatózott tovább.

Károly mélyen felsóhajtott. – Azért, mert félünk, hogy félreértenek minket. Sajnos, sokan azt hiszik, hogy csak veszélyt jelentünk. Te is ezt gondoltad rólunk?

Nelli szégyenkezve hajtotta le a fejét. – Talán egy kicsit. De most, hogy tudom, miért vagytok itt, már nem félek tőletek. Sőt, hálás vagyok, hogy vigyáztok ránk.

A beszélgetésük közben hirtelen egy nagy zaj hallatszott a folyó másik oldaláról. Egy halászháló közeledett a vízben, és sok hal pánikba esett. Nelli kétségbeesetten kiáltott:

– Segítség, Károly! A háló mindannyiunkat el fog fogni!

Károly azonnal intézkedett. – Ne félj, Nelli! Szólok a többi krokodilnak, és együtt megállítjuk a hálót!

A krokodilok gyorsan összegyűltek, és minden erejükkel nekifeszültek a hálónak. Amikor már majdnem elérte a halakat, a krokodilok sikeresen visszatartották, majd egy nagy rántással elszakították a hálót. A halak megkönnyebbülve úsztak szét.

Nelli hálásan úszott oda Károlyhoz. – Köszönöm, hogy megmentettetek minket! Most már biztos vagyok benne, hogy valóban őrzők vagytok.

Károly mosolyogva biccentett. – Mi is köszönjük, Nelli, hogy hittél bennünk és barátként tekintettél ránk.

Aznap este Nelli visszatért a halcsapatához, és mindent elmesélt a krokodilokról és arról, hogy miért érdemes megbízni bennük. A halak elgondolkodva hallgatták, és másnap már sokkal barátságosabb szemmel néztek a folyó őrzőire, a krokodilokra.

Így történt, hogy a halak és a krokodilok között megértés és barátság szövődött, és a folyó békéje megmaradt mindenki örömére.