Egy réges-régi faluban, ahol a házak ablakában muskátli virágzott, s az emberek minden este kiültek beszélgetni a padra, történt valami különös egy verőfényes tavaszi reggelen. A falu közepén állt egy öreg kút, amely körül mindig nagy volt a sürgés-forgás. Egyik nap azonban, amikor a kis Lili vízért ment, a kút mellett egy titokzatos dobozra lett figyelmes.
Lili a kút közelébe lépett, és meglátta a furcsa, poros dobozt. Körülötte harmatcseppek ragyogtak a fűszálakon, mintha a dobozt is különösen szépnek akarták volna mutatni. Azonnal odahívta legjobb barátját, Petit, hogy együtt nézzék meg, mi lehet az.
— Nézd csak, Peti! — suttogta Lili izgatottan. — Ki tehette ide ezt a dobozt a kút mellé?
Peti megvakarta a fejét, és elgondolkodva nézte a dobozt. — Talán valaki elhagyta, vagy szándékosan hagyta itt. De mi lehet benne?
Lili óvatosan megérintette a dobozt, s érezte, hogy kicsit megremeg a keze, de kíváncsisága erősebb volt, mint a félelme. A doboz fedelén egy régi, kopott kulcslyuk volt, de a fedél valahogyan mégis résnyire nyitva állt. Benéztek, de csak egy halvány papírlapot láttak rajta egy piros szalagra kötött apró szívvel.
Lili kihúzta a papírt, és lassan felolvasta:
„A szeretet mindennél többet ér. Aki megtalálja e dobozt és megosztja ajándékát, boldog lesz.”
A két gyermek döbbenten nézett egymásra, aztán kíváncsian kutattak tovább. A doboz mélyén még néhány apró tárgy lapult: egy fényes kavics, egy régi kulcs, és egy csomag színes gyöngy.
Hamar híre ment a faluban a titokzatos doboznak. Az öreg Erzsi néni azt mesélte, hogy régen, amikor ő kislány volt, a kút körül mindig történtek csodák. — Talán ez is egy régi legenda része — mondta. A gyerekek pedig eközben találgatták, vajon ki rejthette el a dobozt. Lehet, hogy egy tündér? Vagy talán egy régi falubeli, aki valami fontos üzenetet akart hagyni?
A falu tanítója úgy gondolta, jó lenne, ha a doboz tartalmát megvizsgálnák a helyi hatóságok is, nehogy valami veszélyes dolog legyen benne. Gyorsan szóltak a polgármesternek, aki komoly arccal érkezett, de amikor meglátta a színes gyöngyöket és a szívecskés üzenetet, elmosolyodott.
— Úgy látom, ez a doboz inkább örömet, mintsem bajt hozhat ránk — mondta, majd mindenkit megnyugtatott.
A doboz eredetét senki sem tudta biztosan. Néhányan azt gondolták, talán egy rég elveszett barátság emlékét rejti. Mások úgy vélték, hogy egy kisgyermek rejtette el, hogy később megtalálja. Akadtak olyanok is, akik szerint maga a kút őrzője tette oda, hogy a falu lakói újra megtanuljanak örülni az apró csodáknak.
A rejtély nem hagyta nyugodni a közösséget. Egy este összegyűltek a kút körül, mindenki hozott magával valamit: süteményt, gyümölcsöt, vagy csak egy kedves mosolyt. Elhatározták, hogy a dobozt megtöltik újabb apró ajándékokkal, és mindenki, aki arra jár, elvehet belőle egyet, ha cserébe ő is belehelyez valami kedvességet.
Így a doboz nem csak rejtély maradt, hanem szeretet szimbóluma is lett a faluban. Akárki találta meg, mindig boldogabb lett, ha valamit adott, és valamit kapott is a dobozból. Lili és Peti pedig büszkén figyelte, ahogy a kút mellé újra és újra visszakerül a doboz, tele apró csodákkal.
Így hát, aki arra jár, ne feledje: a kút mellett talált doboz nem csak egy egyszerű láda, hanem egy emlék a szeretetről, a jóságról és arról, hogy együtt mindig jobb a világ.
Így volt, igaz volt, tündérmese volt!
