A rét szélén, ahol a fű puha, mint a bársony, és a levegő tele van madárdallal, éldegélt egy apró, sárga szárnyú pillangó. Nevét Virágnak hívták. Virág minden nap boldogan röpködött virágról virágra, hiszen imádta a rét illatát és színeit. Egyik reggel, amikor a nap felkelt, és a harmat még csillogott a fűszálakon, Virág egy különösen bájos virágra lett figyelmes. Ez a virág nem volt más, mint a kamilla.
– Jó reggelt, kedves kamilla! – köszöntötte Virág mézédes hangon. A kamilla kicsit félénken hajolt meg, majd visszaköszönt. – Jó reggelt, pillangó! Milyen szép a reggel, és milyen jó, hogy meglátogattál engem!
Virág elcsodálkozott, hogy a kamilla virágai milyen illatosak, és milyen kellemes érzés volt a közelükben lebegni. – Olyan különleges az illatod! – mondta Virág. – Miért vagy ilyen illatos?
A kamilla elmosolyodott. – Az illatommal vonzom magamhoz a pillangókat, mint amilyen te is vagy – magyarázta. – Szükségem van a segítségetekre. – Miben tudok neked segíteni? – kérdezte Virág kíváncsian.
– Ha rámszállsz, és a virágporom a szárnyaidra tapad, azt átrepíted a többi kamillához. Így tudunk új kis kamillák születni a réten – felelte a virág. Virág büszkén kihúzta magát. – Akkor én is segíthetek abban, hogy még több kamilla nőjön a réten?
– Igen, kedves pillangó! – nevetett a kamilla. – Nélkületek, pillangók nélkül, egyedül nem boldogulnánk. Ti vagytok a mi kis segítőink.
Virág attól a naptól kezdve minden reggel meglátogatta a kamillát és barátait. A réten sok más pillangó is élte a maga életét: volt ott kék, piros és fehér szárnyú is. Ők is szívesen szálltak rá a kamillák nyitott, sárga-fehér virágaira. A kamillák illata nemcsak Virágot, hanem az egész pillangócsaládot odavonzotta.
A kamilla sok mindent mesélt Virágnak arról, milyen hasznos növény ő. – Tudod, Virág, az emberek is nagyon szeretnek minket. Ha betegség üli meg a hasukat, vagy fáj a fejük, kamillateát főznek, és meggyógyulnak tőle. Mi a természet ajándékai vagyunk.
– Milyen jó, hogy ilyen sokféleképpen lehetsz hasznos! – álmélkodott Virág. – Szeretnék mindig a barátod maradni.
A réten minden évben, amikor a kamilla virágba borult, a pillangók örömmel köszöntötték a tarka virágóceánt. A pillangók életciklusa, azaz, hogy először hernyók, majd bábok, végül szépséges szárnyas lények lesznek, csodálatos dolog volt. Virág is emlékezett még arra, amikor pici hernyóként a kamillák levelei alatt bújt el az eső elől.
Egy nap Virág új barátot talált, egy másik pillangót, aki még sosem látott kamillát. – Gyere velem, megmutatom neked a legszebb virágokat! – hívta lelkesen. Így együtt repültek, és a rét minden kamillája boldogan fogadta őket. A pillangók szorgalmasan segítettek a virágpor terjesztésében, cserébe a virágok nektárral kínálták meg őket.
Ahogy telt az idő, Virág és a kamilla rájöttek, hogy az élet akkor a legszebb, ha segítenek egymásnak. A virágok és a pillangók együtt alkottak egy csodás, színes világot. A rét harmóniája, ahol minden apró lénynek megvolt a maga szerepe, példát mutatott mindenkinek, aki arra járt.
És így történt, hogy a pillangó és a kamilla örök barátságot kötöttek. Segítettek, szeretettel fordultak egymás felé, és boldogan éltek tovább a rét zöld ölelésében.
Ez volt, ami volt, egy szép mese. Ebből a történetből megtanulhatjuk, hogy a szeretet és a jóság fontos, és hogy másokon segíteni mindig öröm. Így volt, vagy talán nem is volt, de ilyen szép mese volt!
