Egy messzi-messzi galaxisban, ahol a csillagok úgy ragyogtak, mint milliónyi apró gyöngyök az éjszakai égbolton, született egy kicsi, fényes csillag. Őt úgy hívták: Csillagocska. Csillagocska más volt, mint a többi csillag. Különösen kíváncsi volt, és mindig az égre nézett, mintha valakit keresne.
Egyik este, amikor a csillagok csendesen sustorogtak egymás között, Csillagocska sóhajtott egy nagyot. „Ó, bárcsak lenne egy anyukám, aki mesélne nekem, aki megölelne, amikor félek, és aki vigyázna rám!” – mondta halkan, de panaszát meghallotta a hajnal első sugara is.
A sötétségben, ahol minden csillag a maga helyén ragyogott, Csillagocska érezte, hogy valami hiányzik az életéből. Szívében egy vágy született: rátalálni arra, akit anyának nevezhet. Olyan volt ez a vágyakozás, mint egy meleg ölelés, ami körülölelte, de mégis üresen hagyta belül.
Egy éjjelen, amikor a Hold is különösen fényesen világított, Csillagocska észrevett egy különös fényt az univerzum távoli sarkában. Mintha valaki hívná. „Talán ez egy jel, hogy meg kell keresnem az anyukámat” – gondolta. Elhatározta hát, hogy útra kel.
Az útja során sok baráttal találkozott. Először egy kedves üstökös suhant el mellette, aki így szólt: „Ne félj, Csillagocska! Az anyai szeretet mindenhol ott van, ahol jóság lakozik.” Egy kis bolygó is elszáguldott mellette, és azt mondta: „A szeretet a legnagyobb ajándék az univerzumban. Keress tovább, és biztosan rátalálsz!” Csillagocska hálásan mosolygott, és még jobban hitt abban, hogy egyszer rálel anyukájára.
De nem volt minden ilyen könnyű. Útja során fekete lyukak, viharfelhők és hideg űrszelek állták útját. Egy napon a sötétség majdnem elnyelte, de ekkor eszébe jutott az üstökös szava: „A jóság mindig utat talál.” Így hát nem adta fel, és bátran továbbsuhant az űr végtelenjében.
Egyik este, amikor már majdnem feladta volna a keresést, egy halvány hangot hallott meg maga körül: „Ne szomorkodj, kicsi csillag, nem vagy egyedül!” Egy meleg fény ölelte körül, és egy csodaszép, hatalmas csillag tűnt fel az égen. Ez a csillag olyan volt, mint egy anyuka – gyengéd, meleg és féltő.
Csillagocska odarepült hozzá, és így szólt: „Te vagy az anyukám?” A nagy csillag mosolyogva válaszolt: „Lehet, hogy nem én szültelek, de ha szeretetre vágysz, itt vagyok neked. Vigyázok rád, mesélek neked, és ölelésbe zárlak, ha félsz.” Csillagocska szíve megtelt boldogsággal.
Ettől a naptól fogva Csillagocska már sosem érezte magát egyedül. A nagy csillag mellett minden este elaludt, és együtt ragyogtak az égen. Megtanulta, hogy az anyai szeretet nem mindig onnan érkezik, ahonnan várnánk, de ha nyitott szívvel keresünk, biztosan rátalálunk.
Boldogan éltek az égbolton, segítettek más csillagoknak is, és a szeretetük fénye beragyogta az egész univerzumot.
Így volt, igaz volt, mese volt! Azért született, hogy megtanuljuk, a szeretet mindenhol ott van, ahová jó szívvel nézünk. Sose feledd: ha keresed, mindig akad valaki, aki szeretni tud!
