Cirmi bemutatkozik: Egy igazán kíváncsi kiscica
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis szürke cirmos cica, akit mindenki csak Cirminek hívott. Cirmi apró volt, puha bundája csíkos, szemei pedig úgy ragyogtak, mint két zöld gyöngy a napfényben. Már egészen kicsi korában is minden érdekelt, minden neszre felkapta a fejét, és ahol valami új dolog történt, Cirmi biztosan ott termett. Egy igazi kíváncsi kiscica volt, akit semmi sem hagyott hidegen.
Az első találkozás Cirmivel és családjával
Cirmi egy nagy családban lakott, ahol volt még négy testvére, Mama cica, és egy kedves, mosolygós kislány, Lili, aki gyakran játszott vele. Egyik reggel, amikor a nap sugarai becsusszantak a szobába, Cirmi álmosan nyújtózkodott, majd vidáman dorombolni kezdett.
– Jó reggelt, Cirmi! – köszöntötte Lili, miközben finoman megsimogatta a kiscicát.
– Miau! – felelte Cirmi, és körbefutotta a lány lábát, mintha azt mondta volna: „Játszunk, Lili, játsszunk!”
Cirmi felfedezi a lakást: Minden sarok izgalmas
Minden nap új felfedezéseket tartogatott Cirminek. Egyik délután úgy döntött, körbejárja a lakást. Először a konyhába settenkedett, ahol nagyon izgalmas illatok csiklandozták az orrát. Megtalálta a kamrát is, ahol egy régi seprűvel ismerkedett meg. Aztán a nappaliban üldözőbe vette a napfényfoltokat, melyek táncoltak a padlón.
Egyszer csak Cirmi ráugrott egy fonalgombolyagra, ami gurulni kezdett. Nevetett Lili is, ahogy látta, hogy Cirmi utána szalad, s a gombolyag végül az asztal alá gurult.
Barátság szövődik: Cirmi és a plüssmackó
Egy esős délután, amikor nem mehettek ki az udvarra, Cirmi a játéksarok felé vette az irányt. Ott találkozott egy régi barna plüssmackóval, akit Lili Mackónak hívott. Cirmi szimatolva körbejárta Mackót, majd óvatosan mellé feküdt. Ettől kezdve Mackó lett Cirmi legjobb játszótársa, akivel együtt aludt és együtt álmodott minden éjjel.
– Jó éjt, Mackó, jó éjt, Cirmi – súgta Lili, miközben betakargatta őket.
Az udvar rejtélyei: Cirmi kalandjai a kertben
Másnap reggel, amikor kisütött a nap, Lili kinyitotta az ajtót, s Cirmi kiszaladt a kertbe. Itt minden új volt számára: a fű, a virágok, a pillangók, sőt, még egy hangyaboly is, amit nagy csodálkozással nézett.
Ahogy Cirmi felfedezte a kertet, egyszer csak egy barátságos madár repült le mellé.
– Csirip-csirip, ki vagy te? – kérdezte a madár.
– Én vagyok Cirmi, a kíváncsi kiscica! – felelte lelkesen Cirmi.
A kíváncsi kiscica első találkozása a kutyával
A kert végében egy nagy barna kutya heverészett, akit Buksinak hívtak. Eleinte Cirmi félve közelített hozzá, de Lili megnyugtatta.
– Ne félj, Cirmi! Buksi barátságos, csak nagy és hangos néha – mondta mosolyogva.
Buksi felnézett, és rámosolygott a kiscicára.
– Szia, Cirmi! – ugatta jókedvűen. – Akarsz játszani velem?
Cirmi először csak óvatosan szimatolta meg, aztán rájött, Buksi tényleg barátságos, és hamarosan együtt szaladgáltak a kertben. Együtt fedezték fel a bokrokat, bújócskáztak és kergették a leveleket.
Cirmi tanul: Hogyan lesz egy kiscicából nagy kandúr
Ahogy teltek a hetek, Cirmi egyre ügyesebb lett. Mama cica megtanította neki, hogyan kell óvatosan lopakodni, hogyan kell integetni a farkával, és azt is, hogy mindig legyen jó barát, segítse a többieket. Cirmi büszkén figyelte, hogyan gondoskodik Mama cica a testvéreiről, és megtanulta, hogy fontos kedvesnek lenni másokhoz.
Vidám hétköznapok: Cirmi és a család mindennapjai
A napok gyorsan teltek, Cirmi pedig mindennap új kalandokat élt át. Hol Lili labdázott vele, hol Mackóval szundított, néha pedig Buksival vadászott a kertben. A családban mindenki szerette Cirmit, és ő is nagyon szerette mindannyiukat. Minden este összebújtak, és Lili mesélt egy újabb csodás mesét.
Így élte boldog hétköznapjait Cirmi, a kíváncsi kiscica, aki megtanulta, hogy szeretettel, barátsággal és kíváncsisággal minden nap szebb lesz.
Így volt, igaz volt, ez volt a mese!