Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű birodalom, ahol a szivárvány minden nap megjelent az égen, és árnyéka alatt egy különleges függöny hullott alá. Ezt a helyet színpompás kis hercegnő, Lilla uralta, akinek különleges képessége volt: a szivárványfényt szőtte bele a mindennapok szürkeségébe.
Lilla hercegnő minden reggel felkelt, és a palota kertjébe sietett. Ott, a virágok között megpillantotta a szivárványt, és varázslatos eszközeivel összegyűjtötte annak fényét. "Ma is színt viszek a világba" – mondta mosolyogva, miközben körbefordult, és a színek spirálja betöltötte a levegőt.
Egy nap azonban a gonosz Borka boszorkány elhatározta, hogy beárnyékolja a birodalmat. "Nem tűrhetem tovább ezt a sok színt és boldogságot!" – mormogta magában, és elhatározta, hogy ellopja Lilla varázserejét.
Borka egy árnyékos délutánon közeledett a palotához, és becsempészte magát Lilla szobájába. "Jaj, miért vagy ilyen szomorú, kicsi hercegnő?" – kérdezte ravaszul. Lilla nem ismerte fel a boszorkányt, és így válaszolt: "Eltűnt a szivárvány függöny, amit minden nap szövök. Nélküle a világ szürkévé válik."
Borka jót nevetett magában, és azt mondta: "Talán tudok segíteni, de előbb add nekem az egyik varázsszínesedet." Lilla, bár gyanakodott, mégis átadott egyet. A boszorkány azonnal eltűnt, és magával vitte a színt.
A következő reggel Lilla sétálni indult a kertben, és találkozott egy kisfiúval, Mátéval, aki elveszettnek tűnt. "Miért vagy szomorú?" – kérdezte kedvesen Lilla. "Eltűnt a kutyám, és nélküle olyan üres a világ" – válaszolta Máté.
Lilla gondolkodott egy kicsit, majd így szólt: "Segítek neked megkeresni, és közben talán visszanyerjük a színeket is." Együtt indultak útnak, és a kaland során rájöttek, hogy Borka boszorkány minden elveszett dolog színét elrabolta.
A két gyerek végül megtalálta Borka rejtekhelyét, és Lilla szivárványos varázsereje segítségével visszaszerezték a világ színeit. "Látod, Máté, a szeretet és az összefogás mindent legyőz" – mondta Lilla, miközben a színek visszatértek a birodalomba.
Máté boldogan talált rá a kutyájára, és így kiáltott: "Lilla, te vagy a legcsodálatosabb hercegnő!" Lilla nevetett, és azt válaszolta: "Nem, csak a szívemben hordom a szivárványt."
Innentől kezdve Lilla és Máté minden nap újabb kalandokat éltek át, és sosem felejtették el, hogy a szeretet és a barátság a legnagyobb varázslat a világon.
Így volt, igaz volt, mese volt, talán igaz sem volt. De a szeretet és jóság ereje mindig valódi marad.