A varázstükör titka: hogyan kezdődött a farsangi bál
Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsi faluban, az erdő szélén állt egy régi házikó. A házikó padlásán, egy poros láda mélyén rejtőzött egy különös varázstükör. Azt mondták róla, aki belenéz, annak minden álma valóra válhat – ha tiszta szívvel kívánja. Egy napon a kíváncsi Lili és barátja, Marci, felmásztak a padlásra. Hogy-hogy nem, rá is bukkantak a tükörre.
– Nézd csak, Marci, ez a tükör egészen csillog! – lelkendezett Lili, és óvatosan letörölte róla a port.
– Vajon mit tudhat ez a tükör? – kérdezte Marci, de mire kimondta, a tükör felragyogott, és egy kedves hang szólt belőle.
– Köszönöm, hogy megtaláltatok! Én vagyok a Varázstükör, és meghívlak benneteket egy különleges farsangi bálba! Gyertek be a tükör világába, de ne feledjétek: csak az találja meg a boldogságot, aki szeretettel és jósággal lép be!
Jelmezek és álarcok: a bál színes forgataga
Lili és Marci egy pillanat alatt a tükör túloldalán találták magukat. Egy tágas, fényes teremben álltak, ahol színes lampionok lógtak a plafonról, és minden sarokban vidám zene szólt. Minden vendég jelmezben volt: volt ott tündér, kalóz, oroszlán, egérke és még sok furcsa figura.
– Hű, mennyi szép jelmez! – ámuldozott Marci.
– Mi is beöltözhetünk? – kérdezte Lili izgatottan.
Ekkor egy kedves, mosolygó manó lépett hozzájuk, kezében két csodás, csillogó ruhával.
– Ezek a ti farsangi jelmezeitek! – mondta. – Válasszatok bátran!
Lili pillanatok alatt tündérré változott, Marci pedig bátor lovag lett. A gyerekek boldogan néztek egymásra.
Mesebeli vendégek és varázslatos pillanatok
A bálban nem csak emberek, hanem mesebeli lények is voltak: egy ugrándozó nyuszi hercegnő, egy trombitáló kis sárkány, és egy mézeskalács-ember, aki mézes pogácsát kínált mindenkinek.
Lili odament a szomorkásan üldögélő kis egérkéhez.
– Miért vagy ilyen szomorú? – kérdezte tőle.
– Mindenki nagyobb és hangosabb nálam, senki sem vesz észre – felelte az egérke.
– Gyere táncolni velünk! – invitálta Lili, és kézen fogva magával vitte. Így az egérke is bátran csatlakozott a többiekhez, és arcára mosoly ült.
Marci egy magányosan álldogáló koboldot szólított meg.
– Te miért nem táncolsz?
– Senki sem kért fel – mondta a kobold pironkodva.
– Akkor én most felkérlek! – nevetett Marci, és már pörögtek is a parketten.
Tánc, zene és kacagás a tükör mögött
A zene egyre hangosabb lett, a lampionok táncoltak a szélben, és mindenki együtt énekelt vidám farsangi dalt. A tündér Lili és a lovag Marci kézen fogva táncoltak, körülöttük pedig minden kis vendég boldogan forgott.
Egyszer csak a Varázstükör hangja szólt újra:
– Az igazi boldogság nem a legszebb jelmezben vagy a legjobb táncban rejlik, hanem abban, ha észrevesszük egymást, ha segítünk és szeretettel fordulunk társainkhoz.
A gyerekek rájöttek: bárki lehet tündér vagy lovag, de igazán varázslatos az, aki jószívű és figyelmes.
Emlékek és tanulságok: mit adott a bál a résztvevőknek
Mikor a bál véget ért, mindenki egy-egy kis tükörrel térhetett vissza a saját világába. Ez a tükör emlékeztette őket arra a különleges farsangra, ahol megtanulták, hogy a szeretet ereje csodákra képes.
Lili és Marci megölelték egymást, és így szóltak:
– Soha nem felejtjük el ezt a bálat!
Hazatérve mindig emlékeztek rá: egy kedves szó, egy segítő kéz, egy bátorító mosoly sokkal többet ér, mint a legpompásabb farsangi jelmez.
Hát így volt, úgy volt, talán igaz sem volt, de ilyen csodaszép mese volt a Varázstükör farsangi báljáról!
