Maszat egy kis, kíváncsi egérke volt, aki egy nagy, öreg diófa tövében lakott. Szerette a meleg nyári napokat, amikor a madarak csicseregtek, és az illatos fűben virágok hajladoztak a szélben. Egyik este, amikor a nap már lebukott a domb mögött, Maszat az ablakából egy különös fényt pillantott meg az erdő szélén.
“Hmmm, mi lehet az ott?” – morfondírozott magában. Bátorságot gyűjtött, és elindult a fény felé. Ahogy közelebb ért, látta, hogy egy csillag ragyog a földön, pont az ő kedvenc virágos rétjük közepén. A csillag pici volt, és gyönyörűen szikrázott.
Maszat óvatosan megérintette a csillagot. Hirtelen melegséget érzett, és a csillag halkan suttogni kezdett: “Te vagy az első, aki rám talált! Egy kívánságot teljesítek, de gondold meg jól, mire használod.”
Maszat nagyon elcsodálkozott. “Ó, hát akkor… azt kívánom, hogy mindenki mosolyogjon a réten!” A csillag fénye felvillant, majd eltűnt. Másnap Maszat látta, hogy a rét összes lakója – a hangyák, a lepkék, a tücskök, de még a morgós borz is – boldogan mosolyog egymásra.
Maszat boldog volt, hogy örömet tudott szerezni. Pár nap múlva újra hallotta a csillag suttogását: “Ha jó szívvel segítesz másokon, a varázserő visszatér hozzád.” Maszat segített elesett bogárkának hazaérni, és vigyázott a fészekből kiesett madárfiókára, amíg a mamája vissza nem jött.
Egyik reggel azonban sötét árny borult a rétre. Egy gonosz, nagy varjú jelent meg, aki el akarta lopni a varázscsillagot. “Add ide a csillagot, különben soha többé nem lesz napsütés ezen a réten!” – rikácsolta.
Maszat nagyon megijedt, de nem akarta átadni a csillagot. Barátai, a sün és a kis mókus, mellé álltak. “Ne félj, Maszat, együtt erősebbek vagyunk!” – mondta a mókus. A sün ravaszul odagurított egy csigaházat, amin a varjú megbotlott, és a barátságos állatok összefogva elkergették a gonosz madarat.
Miután a veszély elmúlt, a csillag újra megszólalt: “Az igazi varázserő nem abban rejlik, hogy kívánságokat teljesítesz, hanem abban, hogy szereted és segíted a barátaidat.” Maszat megértette, hogy a legnagyobb csoda a szív jóságában és az összefogásban rejlik.
Azóta Maszat sokszor mesélte el barátainak, hogyan találkozott a varázscsillaggal, és hogy mindig jó szívvel kell fordulni egymáshoz. Mindenki tudta már a réten, hogy a szeretetnél nincs nagyobb varázslat.
Így történt, igaz is, meg nem is, így volt, mese volt, talán igaz se volt!