Béka Hanna különös útja a varázspalotához
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves kis béka, úgy hívták, hogy Hanna. Hanna egy napsütéses reggelen egy zöld levelen üldögélt, és a tó vizén táncoló fényeket nézegette. Hirtelen különös zizegést hallott a nádas felől. Hanna kíváncsi természete nem hagyta nyugodni, elindult hát a hang irányába.
Ahogy a puha fűben ugrándozott, egy csillogó kavicsot talált. Amint hozzáért, a kavics megremegett, és egy halvány, aranyfényű ösvény jelent meg előtte. „Ez hová vezethet?” gondolkodott Hanna izgatottan. Úgy döntött, követi a fénylő utat, még ha kicsit félelmetesnek is tűnt. Útja során madárdal és szellő kísérte, míg csak egy hatalmas, csillogó palota elé nem ért. A palota falaiból szivárványszín fény áradt, mintha csak álomból szőtték volna.
A titokzatos palota első próbái és rejtélyei
Hanna kicsit megszeppent, de bátorságot gyűjtött, és bekopogott a kapun. Az óriási ajtó lassan kinyílt, mögötte egy barátságos mókus állt. „Üdvözöllek, Hanna! Én vagyok Miki, a palota őrzője” – mondta mosolyogva. „Ahhoz, hogy beléphess, ki kell állnod három próbát.” Hanna lelkesen bólintott.
Az első próbánál egy szomorú kismadarat talált, aki elvesztette a hangját, így nem tudott énekelni. Hanna megsimogatta, és kedves szavakkal bátorította. Mire Hanna véget ért a dalával, a kis madár újra énekelni kezdett, és apró csőréből csilingelő dallamok szálltak fel az égre.
A második próbánál egy szomjas virágot talált, ami lehajtott fejjel ácsorgott a kertben. Hanna gyorsan keresett vizet, és óvatosan a virág tövéhez öntötte. A virág ekkor újra felemelte fejét, és Hanna hálásan mosolygott.
Barátságok és kihívások Hanna kalandjai során
Amikor belépett a palota nagytermébe, egy táncoló egérrel találkozott. Az egér, Sári, félénken kuporgott egy sarokban. „Senkivel sem tudok barátkozni, mert mindig elbotlom a saját farkamban” – panaszkodott Sári. Hanna odament hozzá, és kedvesen megfogta a mancsát. „Ne aggódj, Sári, együtt meglátjuk, milyen jól tudsz táncolni!” Elkezdtek táncolni, és Sári egyre bátrabb lett. Hamarosan már kuncogva forogtak, és Sári boldogan kacagott. „Köszönöm, Hanna, hogy hittél bennem!” – suttogta.
A varázspalota titkos szobájának felfedezése
Miután Hanna segített Sárinak, egy titkos ajtó nyílt meg a palota falában. A kis béka kíváncsian bekukucskált. Odabent egy apró, csillogó szoba várta, tele volt rejtélyes dobozokkal és színes szalagokkal. A szoba közepén egy aranyszínű tükör állt. Hanna belenézett, és meglepődve látta, hogy a tükör nem csak őt mutatja, hanem minden kedves tettét is, amelyet aznap véghez vitt.
A tükör mögül egy hang szólalt meg: „A szeretet és segítőkészség a legnagyobb varázslat. Köszönjük, Hanna, hogy ilyen jószívű vagy!” Hanna arca felragyogott, szíve megtelt boldogsággal. Tudta, hogy a varázspalotában minden próbát sikeresen teljesített.
Béka Hanna bátorságának jutalma és a hazatérés
A palota lakói köré gyűltek, és tapsoltak Hannának. Miki, a mókus őrző, egy gyönyörű liliomot nyújtott át neki, melynek szirmai minden színben pompáztak. „Ez a liliom visszavezet téged az otthonodba, de mindig emlékeztetni fog arra, hogy a legnagyobb varázserő a szívedben van” – mondta Miki.
Hanna hálásan megköszönte az ajándékot, és a fénylő ösvény újra megjelent előtte. Vidáman ugrándozott hazafelé, szívében örömmel, fejében új barátokkal és rengeteg szép emlékkel.
Otthon a tóparti levélen üldögélve Hanna tudta, hogy nem a varázspalota volt a legnagyobb csoda, hanem a szeretet, amit útközben adott és kapott.
Így volt, igaz volt, mese volt!
