Cirmi különös éjszakája: amikor minden megváltozik
Cirmi, a kis doromboló cirmos cica, békésen szunyókált a puha párnáján, amikor egyszer csak egy különös neszre ébredt az éjszaka közepén. A hold sápadt fénye beszűrődött az ablakon, de valami egészen más világította be a szobát: egy halvány, kékesen csillogó fény táncolt a falakon. Cirmi kikukucskált a kertbe, és kíváncsian hegyezte a fülét. Ilyen fényt ő még sosem látott!
Az ablakhoz osont, és orrával óvatosan meglökte a kilincset, hogy kijuthasson a kertbe. Az éjszaka csendje körülölelte, de a furcsa fény továbbra is ott ragyogott a bokrok között. “Mi lehet ez?” – gondolta, és halkan, tappancsait óvatosan emelgetve indult a titokzatos fény felé.
Egy ismeretlen fény a kertben: a csillagfény nyomában
Ahogy Cirmi közelebb ment, észrevette, hogy a fény egyenesen egy kerek kis kőre hullik a fűben. A követ mintha csillagpor borította volna, és a kő éppolyan titokzatosan csillogott, mint az égbolt legfényesebb csillaga. Cirmi kíváncsian körbejárta a követ, de nem mert hozzányúlni.
Egyszer csak egy halk hang szólalt meg a sötétben.
– Szervusz, Cirmi! – búgta valaki a fák közül.
Cirmi meglepetten körülnézett, és akkor látta meg az öreg baglyot, Bagolytanárt, aki mindig bölcs tanácsaival segítette az erdő állatait.
– Mit keresel itt ilyen későn? – kérdezte Bagolytanár.
– Ezt a különös fényt követtem – felelte Cirmi. – Olyan szép, de nem tudom, mi lehet.
Barátság és bátorság: Cirmi útra kel a titokért
Bagolytanár csendben bólogatott, majd letelepedett egy ágra.
– Ez nem más, mint a csillagfény titka – mondta halkan.
Cirmi nagy szemekkel nézett rá.
– Mi a csillagfény titka? – kérdezte.
Bagolytanár elmosolyodott.
– A csillagfény olyan, mint a szeretet: láthatatlanul ragyog bennünk, de néha megmutatja magát, hogy emlékeztessen minket a jóságra és a barátságra.
Cirmi elgondolkodott, majd bátor léptekkel közelebb ment a kőhöz.
– Szeretném megérteni ezt a titkot. Megérinthetem a csillagfényt?
Bagolytanár bólintott.
– De csak akkor, ha tiszta szívből szeretnél segíteni másoknak.
Cirmi lehunyta a szemét, és arra gondolt, mennyire szereti a barátait: a szomszéd kutyust, a kismadarakat, még a morgós sünit is. Amikor kinyitotta a szemét, hirtelen melegséget érzett a szíve körül, és a kő fénye egy pillanatra még ragyogóbb lett.
Az öreg bagoly tanácsa: mit rejt a csillagfény?
– Látod, Cirmi, ez a csillagfény igazi titka – folytatta Bagolytanár. – Ha jóságot viszel a világba, a csillagok is ragyognak érted. Nem kell nagy dolgokat tenni, elég egy kedves szó, egy simogatás, vagy segíteni annak, aki szomorú.
Cirmi boldogan dorombolt, és megígérte magának, hogy még kedvesebb és segítőkészebb lesz.
– Köszönöm, Bagolytanár! Most már tudom, hogy a csillagfény bennem is ott ragyoghat.
Megfejtett titkok: Cirmi újra hazatalál a hajnalban
Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek az égen, Cirmi elbúcsúzott Bagolytanártól, és hazasétált. A kő már csak egy egyszerű kavics volt a fűben, de Cirmi tudta, hogy a titok tovább él benne.
Az ágyába bújt, és álmodni kezdett. Álmában minden barátja mosolygott, és a csillagok lágy fénye melegítette a szívüket. Ettől a naptól kezdve Cirmi mindig emlékezett arra, hogy egy kis jóság mindenkit boldogabbá tehet, és a csillagfény titka ott ragyog minden kedves szívben.
Így volt, igaz volt, tán mese is volt.
