A karácsonyi díszek titkos élete

A karácsonyi díszek története: régi idők varázsa

Egyszer, nagyon rég, egy apró faluban, ahol a tél havas takaróval lepte el a házakat, egy öreg láda pihent a padláson. Ebben a ládában laktak a karácsonyi díszek: színes gömbök, csillogó angyalkák és vidám fenyőfák. Év közben csendben szunnyadtak, de ahogy közeledett a december, mindegyikük szíve izgatottan dobogott.

– Vajon idén is a legfelső ágra kerülök? – kérdezte kíváncsian a piros gömb.

– Lehet, hogy igen, de a legfontosabb, hogy együtt lehetünk – kacagott rá a csengő hangú angyalka.

Esténként, mikor mindenki elaludt, a díszek suttogva meséltek egymásnak régi idők karácsonyairól, amikor még ük-nagymamáik díszítették a fát.

Hogyan készülnek a díszek: műhelytitkok nyomában

Egyik évben új lakó érkezett közéjük: egy kézzel festett, üvegből készült kismadár. Ő a műhelyből jött, ahol ügyes kezek formálták, festették, és fújták meg a testét.

– Mesélj, milyen volt ott élni? – kérdezte kihúzva magát a szaloncukor.

– Csodálatos! – válaszolta a kismadár. – Sokan dolgoztak rajtam. A mester bácsi óvatosan fújta forró üvegből a testemet, aztán festékes ecsettel kék szárnyakat varázsolt rám egy kedves néni. Éreztem, hogy mindannyian szeretettel készítenek, és ez belém költözött.

A régiek elámultak. Azt gondolták, ők csak egyszerű díszek, de most rájöttek, mindegyikük története más, de a szeretet fonja össze őket.

Mit mesélnek a díszek régi családi karácsonyokról?

Ahogy eljött az ünnep estéje, a díszek újra mesélni kezdtek.

– Emlékeztek arra az évre, amikor a kis Zsófi véletlenül eltörte az egyik gömböt, és sírva fakadt? – kérdezte a csillag.

– Igen – kuncogott a harang. – Anyukája megvigasztalta, hogy a karácsony nem a tökéletes díszekről, hanem a szeretetről szól.

A díszek tudták, minden karácsony egyedi, mert a család tagjainak nevetése, éneke, és néha könnye is benne él a szobában. A régi gömb mesélte, hogy volt év, amikor a család a karácsonyfa alatt énekelve ölelkezett össze, míg kint vastag hó hullott. Ő akkor ott volt a fa tetején, mindent látott, és boldog volt.

Díszek, amelyek évről évre új értelmet nyernek

A díszek évről évre új helyet kaptak a fán. Néha a legapróbb angyalka került a csúcsra, néha a legöregebb gömb bújt el hátul. Mindig más volt a sorrend, de ez sosem zavarta őket.

– Minden év más – mondta bölcsen a színes lánc. – Néha fényesek vagyunk, néha kicsit kopottak, de együtt ragyogunk igazán.

Egy évben új dísz is érkezett: egy kicsi, kézzel készült szív. A gyermekek készítették papírból és ragasztóból. A régiek először furcsállták, de aztán megszerették, mert a gyerekek szeretete benne lakott.

Karácsonyi díszek, amikben több lakozik, mint gondolnánk

A díszek tudták, hogy nemcsak üvegből, papírból vagy fémből vannak, hanem él bennük minden kedves szó, nevetés és ölelés.

Egyik este, mikor a család lefeküdt, a díszek maguk között beszélgettek.

– Mitől vagyunk ilyen különlegesek? – kérdezte halk hangon a fiatal csillag.

– Attól, hogy minden évben boldogságot adunk, és segítünk emlékezni a szeretetre – felelte a bölcs gömb.

A díszek tudták, hogy a karácsony lényege az összetartozás és a jóság. Akkor is, ha néha egyikük leesik, vagy kicsit megsérül, minden seb begyógyul a szeretetben.

Így történt, hogy a karácsonyi díszek titkos élete nemcsak színekről és csillogásról, hanem a szeretet varázsáról is szólt, amely összeköti a múltat, a jelent és a jövőt.

Így volt, úgy volt, ez bizony mese volt, s talán igaz sem volt, de szívből szólt!

Mese kategóriák:

error: Content is protected !!