A hópehely csodás utazása: így nem akart elolvadni soha

Egyszer, nagyon régen, talán tegnap vagy száz éve, de lehet, hogy csak egy pillanattal ezelőtt, az ég legmagasabb pontján született egy különleges hópehely. Őt úgy hívták: Csiling. Csiling egészen más volt, mint a többi hópehely. Kicsit nagyobb, kicsit fényesebb, s nagyon kíváncsi volt a világra.

Ahogy Csiling megszületett a hideg felhők között, körbenézett, és meglátta a többi hópelyhet, akik mind nevetgélve, pörögve-forogva indultak lefelé a föld felé. Egy öreg hópehely, akit csak Papó Hónak hívtak, megszólította:

– No, Csiling, készen állsz az utazásra?
– Még sosem jártam a földön, Papó – felelte Csiling izgatottan. – Vajon milyen lehet ott?

Papó Hó elmosolyodott.
– Az út izgalmas, de vigyázz! A földön meleg van, s ott könnyen elolvadhatunk. De ne félj, minden hópehelynek megvan a maga kalandja.

A jeges szél hirtelen belekapott Csilingbe, és elkezdte lehozni őt a felhők közül. Szédítő volt az utazás! Csiling kacagva pörgött, miközben a szél dalolt neki, s más hópelyhek csilingeltek mellette.

– Fogd meg a kezem! – szólt egy kis hópehely a közelben.
– Én vagyok Pötty, együtt gyorsabb lesz az út!

Csiling boldogan kapaszkodott Pöttybe, s ketten együtt keringtek lefelé. Útközben találkoztak Dérrel, aki minden reggel csillogó köntöst ad a fákra és a bokrokra. Dér barátságos volt, és megígérte, hogy vigyáz rájuk az út során.

– Csak ne kerülj a napfény közelébe! – figyelmeztette őket Dér. – A nap melege veszélyes a hozzátok hasonló apróságokra.

Ahogy közeledtek a földhöz, a felhők egyre szellősebben úsztak, s egyszer csak átsütött rajtuk a nap sugara. Csiling először nagyon megijedt. Érezte, ahogy a napfény cirógatja jeges ruháját. Egy pillanatra azt hitte, hogy menten elolvad.

– Pötty, félek a naptól! – suttogta remegve.
– Ne félj, Csiling! – bátorította Pötty. – Nézd csak, milyen szépen ragyogunk tőle!

A nap megértette Csiling félelmét, s kedvesen rásütött, csak úgy, hogy még szebben szikrázzon, de ne olvadjon el azonnal.

Miközben lefelé szálltak, új baráttal találkoztak: Fagy, aki szívesen beburkolta a hópelyheket védő hűvösségébe.

– Ha velem tartotok, nem érhet baj – mondta Fagy, és szorosan átölelte Csilinget és Pöttyöt.

Csiling megkönnyebbült. Úgy érezte, bármilyen nehézség jöjjön is, barátai segíteni fognak neki. Megtanulta, hogy a barátság, a törődés és a kedvesség erősebb, mint a félelem.

Végül elérkezett a nagy pillanat: megérkeztek a földre. Puha hótakaró várta őket, s a gyerekek boldogan szaladtak ki, hogy hóembert építsenek.

Csiling elhatározta: ő bizony sosem akar elolvadni. Elbújt egy fenyőág alatt, ahol a nap nem érte el. Ott figyelte a gyerekeket, hallgatta a nevetést, és tudta, hogy amíg szeretet veszi körül, addig neki nincs mitől félnie.

Egy nap egy kislány odaszaladt a fenyőhöz, és azt suttogta:

– Hópehely, olyan szép vagy! Remélem, sokáig maradsz velünk!

Csiling boldogan csillant meg a napsütésben, s megfogadta, hogy amíg csak tud, ott marad, hogy örömet szerezzen másoknak.

Így történt hát, hogy egy kicsi hópehely, aki nem akart elolvadni, megtanulta, hogy a szeretet, a barátság és a jóság melege nem olvaszt, hanem védelmez.

Így volt, igaz volt, ez volt a mese!

Mese kategóriák:

Post Views: 17

A hópehely csodás utazása: így nem akart elolvadni soha

Mese kategóriák:

Mesenapok meséi: