Egy különleges hópehely születése és álmai
Egyszer réges-régen, amikor a téli felhők hatalmasan elsötétítették az eget, egy apró, mégis különleges hópehely született a magasban. Őt Hókának hívták, és egészen más volt, mint a többi hópehely. Hóka álmodozó kis hópehely volt, aki nem elégedett meg azzal, hogy csak leessen, majd elolvadjon a földön. Ő mindig úgy gondolta, hogy a világ sokkal nagyobb, és talán tele van csodákkal.
Egy napon Hóka odafordult egy barátságos felhőhöz. – Vajon mi lehet odalent, a világban? – kérdezte. A felhő mosolyogva válaszolt: – Ott mindenféle kaland várhat rád, ha mersz leereszkedni.
Az első lépés: búcsú a téli felhőktől
Hóka izgatottan készült az indulásra. Mielőtt elbúcsúzott volna a felhőktől, körbejárta minden barátját. – Ne félj, Hóka! – mondta Bimbó, a másik kis hópehely. – Menj csak, tapasztald meg, milyen a világ! Mi majd innen nézünk utánad! Hóka egy picit megszeppent, de a kalandvágy erősebb volt benne. Mély levegőt vett, s amint egy hideg szellő meglibbentette, elindult lefelé.
Ahogy távolodott a felhőktől, még egyszer visszanézett. – Viszlát, barátaim! – kiáltotta. A felhők csendesen integettek, s Hóka úgy érezte, valami egészen új kezdődik most az életében.
Kalandok a szél hátán: ismeretlen tájak felé
A szél nagy lendülettel sodorta Hókát, aki csodálkozva nézett körül. Repült erdők felett, ahol az ágakon már hópárnák ültek, s a bokrok alatt kis nyuszik lapultak. – Hé, ki vagy te? – kérdezte egy kíváncsi veréb. – Én Hóka vagyok, és világgá mentem! – válaszolta a hópehely. – Sok szerencsét! – csipogta a veréb, és tovább repült.
Hóka a szél hátán városok felett is elsuhant, ahol gyerekek nevetve csúszkáltak a jégen. Egy kislány felnézett, és észrevette Hókát. – Nézd csak, anya, ott egy hópehely! Vajon hová megy? – kérdezte. Hóka boldogan nézte, milyen örömet tud egyetlen hópehely is okozni.
Barátságok a hómezőkön: találkozások útközben
Ahogy lefelé szállt, találkozott más hópelyhekkel is. Volt ott egy csillogó, kerek hópehely, akit Csupornak hívtak. – Merre tartasz, Hóka? – kérdezte Csupor. – Felfedezem a világot – felelte Hóka lelkesen.
A két hópehely együtt hullott tovább, egyre mélyebbre az erdőbe, ahol találkoztak egy fázós őzikével. Az őz remegett a hidegtől, de Hóka és Csupor barátságosan rátelepedtek az orrára, hogy egy kicsit megvigasztalják. – Milyen puhák vagytok! – mondta hálásan az őz. – Sokkal jobb így a tél! Hóka rájött, hogy a világot jobbá tenni néha egy egészen apró dologgal is lehet.
Később Hóka és Csupor egy hóember vállára estek. – Sziasztok, kis barátaim! – mondta a hóember. – Köszönöm, hogy engem választottatok! Így lettem még szebb és fehérebb. Hóka szíve megtelt örömmel, mert érezte, hogy hasznos, és örömet szerez másoknak.
Hazatérés és a nagy utazás tanulságai
Egy szelíd szél egyszer csak visszavitte Hókát a felhők közé. Ott várták már régi barátai, akik izgatottan kérdezgették: – Milyen volt a világ? Hóka mesélt az erdőről, a város gyerekeiről, az őzikéről és a hóemberről.
- Látjátok, mennyi sok szép dolog történhet, ha bátran elindulunk, és segítünk másoknak? – mondta Hóka. – A szeretet és a jóság mindig visszatér hozzánk, ahogy a hópelyhek is visszaszállnak a felhőkhöz.
Hóka boldogan pihent el a felhő ölelésében, és tudta, hogy még sok kaland vár rá. De azt is tudta, hogy a legnagyobb kincs a szerető barátok és a jó cselekedetek.
Így volt, igaz is volt, mese volt! Talán mégsem egészen igaz, de ilyen szép lehetne a világ, ha mindannyian szívből szeretnénk és segítenénk egymást.
