A Farsangi Kaland: Mi Leszel Te?

A tél végén, amikor a hó végre megolvadott, a falu apró házaiban mindenki izgatottan várta a közelgő farsangi ünnepet. Minden évben volt egy nagy felvonulás, ahol a gyerekek maskarákban vonultak végig az utcán. A farsangot mindig a Tóth család rendezte, és most sem volt másképp.

Laura, a Tóth család legfiatalabb tagja, izgatottan szaladt haza az iskolából. Ma végre eljött az a nap, amikor a maskaráját elkészítheti! „Milyen legyen idén?” – kérdezte magától. Múlt évben tündér volt, előtte királylány, most pedig valami igazán különlegeset szeretett volna.

Miközben hazaérve megölelte anyját, aki éppen a konyhában sütött farsangi fánkot, megkérdezte tőle:
– Anya, szerinted idén mi leszek?
– Mi lenne, ha idén egy boszorkány lennél? – válaszolta anya mosolyogva.
– Az jó ötlet! De nem akármilyen boszorkány. Egy varázslatos boszorkány, akinek hatalma van a szél fölött! – válaszolta Laura, miközben a szemei felcsillantak.

Laura szobájában nekilátott a maskara elkészítésének. Egy fekete ruhát választott, amit televarrt fénylő csillagokkal és hónapok óta gyűjtögetett kis varázslatos kövekkel. A kéményekből kiemelkedő fehér gallyakból készített varázspálcát, amit egy csillogó kővel díszített. „Ez biztosan elnyeri majd a zsűri tetszését!” – gondolta büszkén.

Este, amikor a falu apraja-nagyja összegyűlt a tér közepén, hogy elinduljon a felvonulás, Laura izgatottan állt a tömegben. Az emberek nevetve beszélgettek, gyerekek az utcán szaladgáltak, és mindenki elkápráztatta a többieket a saját kreatív maskarájával.

Amikor elérkezett a pillanat, hogy a felvonulás megkezdődjön, Laura bátran előrelépett. A maskarája olyan élethű volt, hogy mintha valóban egy boszorkány lett volna, akinek az erejét az egész falu érezheti.

– Nézd, egy igazi boszorkány! – kiáltott fel egy kisfiú, aki megpillantotta őt.
– Olyan erőteljes a pálcád! – mondta egy kislány csodálkozva.
– Csak varázsolj nekünk! – kérlelték a gyerekek.

Laura mosolyogva felemelte a pálcáját, és halkan súgott egy varázsigelet. A szél, mintha megérezte volna a szavakat, hirtelen felkerekedett, és a levelek táncolni kezdtek körülötte. A gyerekek ámulva figyelték a csodát.

Az egész falu elcsendesedett. Még a felnőttek is elfeledték a napi munkát, és csodálkozva nézték a fiatal boszorkányt. Laura rájött, hogy nemcsak a maskarája volt varázslatos, hanem az is, hogy a bátorságával és képzeletével életre keltette a farsang igazi varázsát.

A felvonulás végén mindenki tapsolt neki, és a zsűri őt választotta a legjobb maskarának. Laura boldogan ölelte át édesanyját, és mosolygott. Megértette, hogy a legnagyobb varázslat nem a pálcában vagy a maskarában rejlik, hanem a szívében, abban a hitben, hogy bármi lehetséges, ha hiszünk benne.

És így zárult a legkülönlegesebb farsang, amit a falu valaha is látott.