Maci és a havas erdő titka

Egy hideg téli reggelen, amikor a fákat vastagon borították a hópelyhek, Maci kibújta barlangjából, és mélyet szippantott a friss, jeges levegőből.

Ideje körülnézni az erdőben – morogta magában, majd megindult a hóban ropogó léptekkel.

Ahogy haladt, rábukkant Rókára, aki egy bokor alatt kotorászott.

Mit keresel itt, Róka? – kérdezte Maci.
Reggelit – felelte Róka, majd felkapta a fejét. – Te nem hallottad az erdő titkát?
Miféle titkot? – vonta fel a szemöldökét Maci.
Azt mondják, van egy elrejtett barlang a Nagy Hegyen, tele téli kincsekkel. De senki sem mer arra menni – suttogta Róka.

Maci szeme felcsillant. – Akkor itt az idő, hogy kiderítsem!

Elindult a Nagy Hegy felé, ahol egyre sûrűbb lett a hó, és a fák hatalmasan tornyosultak fölé. Hamarosan belebotlott Nyusziba, aki remegve gömbölyödött egy fatuskó mellett.

Nyuszi, mit csinálsz itt ebben a hidegben? – kérdezte Maci.
A szél olyan furcsa hangokat hoz a hegy felől. Nem mersz arra menni, ugye? – kérdezte Nyuszi aggódva.
Dehogynem! – bólintott Maci. – Gyertek velem, együtt biztonságosabb!

Nyuszi és Róka is csatlakozott hozzá. Együtt mászták meg a havas hegyoldalt, amíg végül elértek egy hatalmas, jéggel borított barlangbejáratot.

Ez az! – lehelte Róka.

Maci belépett a barlangba, ahol a jégkristályok ezüstfényben csillogtak. A barlang mélyén egy kis köszörülést hallottak. Egy apró, fehér bundás medvebocs bújkált ott.

Hé, te mit keresel itt? – kérdezte Maci.
Eltévedtem, és már napok óta nem találtam haza – pityeregte a bocs.

Maci megsajnálta. – Ne aggódj, hazaviszünk.

A kis csapat elindult vissza a faluba. Az erdő lakói örömmel fogadták őket, és Maci hősként tért vissza barlangjába.

Aznap este a holdfényben csillogó erdő felett csend honolt, de mindenki tudta: Maci bátorsága és jó szíve miatt az erdő egy biztonságosabb hely lett.