Hópelyhek tánca – A cicák karácsonya

A kis faluban, ahol a háztetőket vastagon belepte a hó, s a kéményekből füszálak tekeredtek az égre, nagy izgalommal várták a karácsonyt. Nem csak az emberek, hanem a faluban élő cicák is.

Az est leszállta után a főtéren szépen feldíszített fenyőfa állott, amelynek ágaira aranygömbök, pici csengők és ezüst csillagok voltak akasztva. A falu cicái, Csillám, Mogyoró és Pille, épp a havat tapodták a lábuk alatt, miközben vidáman doromboltak.

– Hópelyhek! – kiáltott fel Csillám, mikor egy-egy hószem megült az orrán. – Táncoljunk!

A cicák tánclépésekkel pörögtek-forogtak a főtéren, a lámpák fényében csillogó hópehely csillogó ruhává varázsolta őket.

– Vajon mit ajándékozzunk a többi cicának? – tette fel a kérdést Pille, mikor abbahagyták a táncot. – Valami különlegeset kellene.

Mogyoró elgondolkodott, majd mosolyogva felkiáltott:

– Süssünk halas kekszet! Minden cica imádja a halat!

A többiek lelkesen helyeseltek, és már indultak is a kicsi, meleg cicaházba. Ott Csillám elővette a kék selyemszalagokat, Pille megszámolta a halat, Mogyoró pedig dagasztani kezdte a tésztát.

Az illatos halas kekszek hamarosan a küszöbön hűltek, közben a cicák közös dalt kezdtek énekelni.

– Karácsony este van, csillog a fenyő, barátok közt a legjobb, összetartó erő!

Amint elkészültek, kosárba pakolták az ajándékokat, és visszaindultak a főtér felé. Ott a többi cica már várta őket. Csillám, Mogyoró és Pille megosztották a kekszeket mindenkivel.

A falu csendjét csak a cicák dorombolása törte meg, mikor mindannyian letelepedtek a nagy karácsonyfa alá, s együtt nézték a csillagos eget.

– Ez volt a legjobb karácsony – dorombolta Csillám. – Nem az ajándék a lényeg, hanem hogy együtt vagyunk.

A cicák bólogattak, s mindnyájan érezték, hogy ez a karácsony valóban különleges volt.