Az ovisok elvarázsolt Halloween-je

Az oviban minden gyerek izgatottan készülődött a Halloween ünnepére. A falakat színes papírtökök, denevérek és pókhálók díszítették, az udvaron pedig egy hatalmas töklámpás vigyorgott sejtelmesen. A kicsik különböző jelmezekbe öltöztek: volt boszorkány, szellem, kalóz és még egy apró vámpír is. Mindenki izgatottan várta, hogy vajon milyen meglepetésekkel készültek az óvónénik.

– Tudjátok, gyerekek – kezdte a mesélést Kata óvó néni, miközben mosolygott a rá szegeződő csillogó szemekre –, ma este különleges látogatónk lesz! Egy igazi boszorkány jön el hozzánk, aki segít nektek megtalálni a titkos kincset. De vigyázat, ez nem akármilyen kincs!

– Tényleg egy igazi boszorkány? – kérdezte ámulva Bence, aki kalózkapitánynak öltözött.

– Igen, de ne aggódj! – kacsintott Kata óvó néni. – Ő egy barátságos boszorkány, aki csak jót tesz, ha betartjátok a szabályokat. És most figyeljetek, mert indul a kaland!

Ahogy ezt kimondta, egyszer csak kialudtak a fények az óvodában, és egy enyhe, zöldes derengés vette körül a termet. A gyerekek lélegzetvisszafojtva figyelték, ahogy egy ködös alak bontakozott ki előttük. Egy idős, de kedves arcú boszorkány lépett be, seprűvel a kezében és egy nagy fekete macskával az oldalán.

– Üdvözöllek titeket, kicsinyeim! – mondta mosolyogva a boszorkány. – Én Boróka néni vagyok, és segítek nektek megtalálni a varázslatos kincset. De ehhez szükségetek lesz egy kis bátorságra, ügyességre és persze együttműködésre is!

– Mi mindenre készen állunk! – kiáltotta Luca, aki boszorkányruhában feszített.

– Nagyszerű! Akkor hallgassátok a következő varázsigét: „Bátrak és jókedvűek legyetek, a kincs titkát megfejtsétek!” – A boszorkány intett a seprűjével, és a teremben megjelent egy fénylő térkép. A térkép tele volt furcsa rajzokkal és jelekkel, amelyek a különböző játékszobákba és az udvarra vezettek.

A gyerekek csapatokba rendeződtek, és mindenki kapott egy-egy feladatot. Volt, akinek pókhálókat kellett keresztülfésülnie apró kincsesládák után kutatva, másoknak titkos üzeneteket kellett megfejteniük a falon lévő festmények mögött. Egy másik csoport az udvaron keresett varázslatos leveleket, amelyeket a töklámpás világított meg.

Mindenki izgatottan és kíváncsian dolgozott. Bence és Luca a félelmetes sötét folyosón osonva egy rejtélyes ajtót találtak, amelyet hatalmas, pókhálós lakat zárt el.

– Most mi lesz? – kérdezte Bence aggódva.

– Ne félj! Olvastam a mesékben, hogy a boszorkányok mindig tudnak valami varázsigét – felelte Luca. – Nézzük meg, mi történik, ha ezt mondjuk: „Seprű, seprű, tárulj fel, a titkot fedd fel, légy nyitva gyorsan, mint a szél!”

Ahogy kimondták a varázsigét, a lakat halkan kattant, majd lassan kinyílt az ajtó. A gyerekek egy csillogó, aranyszínű kincsesládát találtak benne, tele csokoládéérmékkel, matricákkal és kis játékokkal. Az ajtó mögött pedig Boróka néni állt mosolyogva.

– Ügyesek voltatok! – dicsérte őket a boszorkány. – Megfejtettétek a rejtvényeket, és együttműködéssel megtaláltátok a kincset. Ezért mindenkit megjutalmazok egy-egy bűvös édességgel!

A gyerekek lelkesen kaptak a jutalmak után, és nevetve örvendeztek. Boróka néni végül seprűjére pattant, és intett nekik:

– Most búcsúzom, de emlékezzetek, bármikor visszatérek, ha szükségetek van egy kis varázslatra! Boldog Halloweent, kis hősök!

A boszorkány és a macskája köddé vált, a fények visszatértek, és a terem újra az ovi megszokott hangulatát árasztotta. A gyerekek azonban tudták, hogy ez a Halloween örökre emlékezetes marad, hiszen valódi varázslat történt az oviban.

– Ez volt életem legjobb Halloween-je! – suttogta Bence boldogan.

– Nekem is! – nevetett Luca. – Remélem, jövőre is eljön Boróka néni!

A gyerekek boldogan tértek vissza a szüleikhez, szorongatva a kincsesládából kapott apróságokat, és tudták, hogy a varázslat mindig ott van, ahol hisznek benne.