A csodalámpa titka
Egyszer volt, hol nem volt, egy kisváros szélén, élt egy tízéves kisfiú, Bence, aki arról álmodott, hogy valami különleges történik vele. Bence minden nap a régi piacra járt nagymamájával, aki régiségeket gyűjtött. Egy nap, miközben unottan nézelődött a portékák között, egy különös, régi olajlámpa keltette fel a figyelmét.
„Nagyi, nézd, milyen érdekes lámpa!” – mondta, miközben kézbe vette a kissé poros, rozsdás tárgyat.
A nagymama elmosolyodott. „Ez csak egy régi kacat, semmi különös. De ha szeretnéd, megvehetjük.”
Bence bólintott, és néhány perccel később már a kezében szorongatta a lámpát, hazafelé tartva. Amikor hazaértek, Bence azonnal a szobájába rohant, és egy ronggyal letörölte a port a lámpáról. Ahogy végighúzta rajta a kezét, hirtelen vakító fény árasztotta el a szobát.
„Mi a csuda?” – kiáltott fel rémülten Bence, és hátratántorodott.
A fényből egy különös alak bontakozott ki. Egy magas, kékes árnyalatú, köpenyt viselő férfi állt előtte. A férfi arcán széles mosoly ült, mintha már régen várt volna erre a pillanatra.
„Üdvözöllek, ifjú Bence! Én vagyok a lámpa szelleme. Három kívánságodat teljesítem, de vigyázz! Minden kívánságnak ára van.”
Bence meglepődött, de hamar felbátorodott. Ki ne hallott volna már a varázslámpákról és a kívánságokról? Mégis egy pillanatra elbizonytalanodott a szellem szavai miatt. „Miféle árat kell fizetnem?”
A szellem rejtélyesen elmosolyodott. „Majd meglátod. Most mondd az első kívánságodat.”
Bence nem habozott. Régóta szeretett volna egy saját biciklit, amit eddig nem engedhetett meg magának. „Azt szeretném, hogy legyen egy gyönyörű, új biciklim!” – kiáltotta izgatottan.
A szellem intett egyet, és a szoba közepén egy vadonatúj, fényes piros bicikli jelent meg. Bence szeme felragyogott. „Ez elképesztő! Köszönöm!” Azonnal felpattant rá, és rohant is kipróbálni az utcán.
Azonban ahogy elindult, érezte, hogy valami furcsán könnyű. Mintha elveszített volna valamit. Amikor visszatért, észrevette, hogy a kedvenc könyve, amit az ágyán hagyott, eltűnt. Talán véletlen? – gondolta.
A következő nap, miközben a biciklit nézte, egy újabb kívánság fogalmazódott meg benne. „Szellem, azt kívánom, hogy legyek a legjobb focista az iskolában!”
A szellem újra intett, és Bence hamarosan elképesztő sebességgel és ügyességgel rúgta a labdát. Az edzésen mindenki őt csodálta. Ám később, amikor hazament, és a szobájába lépett, valami különös hiányérzet fogta el. A régi fényképe, amin a családjával volt, eltűnt az asztalról.
„Mi történik itt?” – suttogta magának Bence. A szellem ekkor előlépett az árnyékból. „Minden kívánságodnak ára van, Bence. Ahogy mondtam, valamit mindig elveszítesz cserébe. Az életed apró darabkái tűnnek el, amikor valami újra vágysz.”
Bence megrettent. „De… nem akarok többet elveszíteni! Túl nagy az ár.”
„Akkor fontold meg jól a harmadik kívánságodat, mert az végleges lesz.”
Bence töprengett. Még egy kívánság, de vajon megéri? Végül a szívére hallgatott. „Azt kívánom, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba. Nem kell a bicikli, a foci sem. Csak a régi életem.”
A szellem bólintott. „Bölcs döntés. Vigyázz a jövőben a vágyaiddal.”
Ahogy a szellem eltűnt, Bence a szobájában találta magát, minden úgy volt, mint régen. A bicikli eltűnt, de a könyve és a fénykép ismét ott voltak a helyükön. Bence megkönnyebbülten felsóhajtott, és elhatározta, hogy soha többé nem vágyik olyan dolgokra, amikért túl nagy árat kellene fizetnie.
A történet tanulsága, hogy minden vágyunknak ára van, és néha a legjobb dolgok már ott vannak előttünk, csak észre kell vennünk őket.
A csodalámpa titka