A macik és a királyi sakkparti

A Dömösi-erdő mélyén, egy öreg tölgyfa odvában élt Morzsi, a mackómama, és három csemetéje: Beni, Balu és Borka. Egy nap különös levél érkezett hozzájuk, a királyi pecséttel ellátva. Meghívták őket a nagy sakkbajnokságra, amit maga az Oroszlánkirály rendezett a palotájában.

„Sakkverseny?” kérdezte Beni izgatottan. „De mi még sosem játszottunk!”

„Ne aggódjatok” mondta Morzsi. „Majd megtanulunk útközben. Ez egy nagy lehetőség, hogy megmutassuk az eszünket és a bátorságunkat.”

Másnap reggel, egy kosár ebéddel felszerelkezve, elindultak a hosszú útra. Átkeltek a zúgó patakon, felmásztak a meredek dombra, és végül elérték a királyi palotát. A trónteremben már ott várták őket a többi versenyző: rókák, farkasok, baglyok, sőt, még egy vidra is.

Az Oroszlánkirály trombitaszóval nyitotta meg a versenyt. A macik első ellenfele egy ravasz rókapár volt. Beni és Balu bátran előreléptek, és bár nem ismerték a sakk minden szabályát, a józan eszükre és a megérzéseikre hallgattak. A rókák megpróbálták becsapni őket, de a macik nem hagyták magukat.

„Sakk-matt!” kiáltotta Beni, amikor sikerült sarokba szorítania a rókakirálynőt. A többi állat ámulva nézte a macik játékát.

A következő körben egy bölcs bagolycsalád következett. Ez már nehezebb dió volt, de Borka, aki mindig is okos mackólány volt, kitalálta, hogyan tudják legyőzni a baglyok stratégiáját. A döntőben végül egy erős farkasfalkával kerültek szembe. A macik már nagyon fáradtak voltak, de nem adták fel.

„Gyerünk, fiúk!” biztatta őket Morzsi. „Meg tudjátok csinálni!”

Beni és Balu összeszedték minden erejüket, és egy merész húzással sikerült megnyerniük a játszmát. Az Oroszlánkirály felállt a trónjáról, és hangosan éljenezte a macik győzelmét.

„Soha nem láttam még ilyen bátor és okos medvéket!” mondta. „Ti vagytok a bajnokok!”

A macik boldogan vették át a díjat, egy hatalmas mézeskalács-sakktáblát. Büszkén indultak hazafelé, tudva, hogy bármire képesek, ha összetartanak és hisznek magukban.