A varázslatos éjféli virág

Hol volt, hol nem volt, a messzi Tündérerdő mélyén, Viola nevű kislány élt a nagymamájával. Viola kedves és kíváncsi volt, szerette a tündérvilág titkait kutatni. Egy napon, miközben a réten virágot szedett, egy öreg tündérrel találkozott. A tündér elmesélte neki az éjféli virág legendáját, amely csak évente egyszer, éjfélkor nyílik, és varázslatos ereje van. Viola elszánta magát, hogy megtalálja a virágot.

Az éjfél közeledtével Viola bevándorolt a Tündérerdőbe. Útja során beszélő mókusokkal, bölcs baglyokkal és vidám nyuszikákkal találkozott. Mindegyikük tanácsot adott neki, hogyan tovább. Végre, éjfélkor Viola egy titkos tisztásra ért, ahol ragyogó fényben pompázott az éjféli virág.

Amikor Viola megérintette a virágot, az csillogni kezdett, és egy tündérkirálynő jelent meg előtte. A tündérkirálynő megköszönte Violának a bátorságát, és jutalmul teljesíteni akart egy kívánságát. Viola elgondolkodott, mit kívánjon. Nem akart magának semmit, csak segíteni akart a tündérvilágon. Ezért azt kívánta, hogy a Tündérerdő örökké békés és virágzó maradjon.

A tündérkirálynő boldogan teljesítette Viola kívánságát, és varázslattal eltüntette a gonosz boszorkányt, aki fenyegette a Tündérerdő békéjét. Viola büszkén tért haza a nagymamájához, tudva, hogy hősies cselekedetével megmentette a tündérvilágot. Az éjféli virág mágikus fénye örökké emlékeztette Violát a bátorságára és a kedvességére.

Tanulság: A bátorság, a kedvesség és a segítőkészség még a varázslatos tündérvilágban is győzedelmeskedhet. A mesénk arra tanít, hogy higgyünk a csodákban, és mindig tegyünk jót másokkal.