Cirmos cica és a pillangók

Cirmos cica a napsugarakban szunyókált a kertben, mikor egy gyönyörű, kék pillangó repült el mellette. A cica felpattant, és kíváncsian figyelte a pillangót, ahogy táncolt a virágok között. Hirtelen elhatározta, hogy elkapja a pillangót, és elkezdte üldözni.

A pillangó gyorsan repült, és Cirmos cicának nehezen ment a követése. Átugrott a virágágyakon, kikerülte a bokrokat, de a pillangó mindig egy lépéssel előtte volt. Végül a pillangó egy nagy tölgyfa tetejére repült, és ott pihenni kezdett.

Cirmos cica a fa tövében állt, és felnézett a pillangóra. Nagyon szerette volna elkapni, de nem tudta, hogyan jusson fel a fára. Ekkor meglátott egy mókust, aki a fa ágain ugrándozott.

„Szia mókus!” – kiáltotta Cirmos cica. „Segítenél feljutni a fára?”

A mókus lepillantott a cicára, és mosolygott. „Persze, segítek” – mondta. „Ugorj fel a hátamra!”

Cirmos cica felugrott a mókus hátára, és a mókus elkezdte felmászni a fát. Hamarosan felértek a tölgyfa tetejére, ahol a pillangó pihent.

A pillangó meglátta Cirmos cicát, és elkezdett riadtan repkedni. De Cirmos cica ügyesen kinyújtotta a mancsát, és elkapta a pillangót.

„Végre elkaptalak!” – örült Cirmos cica.

De a pillangó könyörgött a cicának, hogy eressze el. „Kérlek, ne bánts!” – sírt a pillangó. „Csak repkedni akartam.”

Cirmos cica megnézte a pillangót, és sajnálta. „Rendben” – mondta. „Elengedlek, de ígérd meg, hogy nem repülsz el messzire.”

A pillangó megígérte, hogy nem repül el messzire, és Cirmos cica elengedte. A pillangó boldogan repült el, és Cirmos cica büszkén nézett utána. Megtanulta, hogy nem szabad bántani a kisebb állatokat, és hogy a barátság fontosabb, mint a vadászat.

A nap végén Cirmos cica fáradtan, de boldogan tért haza. Izgalmas kalandja volt a pillangók birodalmában, és megtanult egy fontos leckét a barátságról és a jóságról.