Lili és a hófehér kiscica
Lili, a kislány unalmasan ült a kertben, mikor a bokrok mögül egy hófehér kiscica tűnt elő. A cicának csillogó kék szeme volt, és olyan finom volt a bundája, mint a hó. Lili óvatosan megközelítette a cicát, és a kezébe vette. A cica dorombolni kezdett, és Lili érezte, hogy a bundája melegedni kezd.
„Szia, Lili!” – szólt a cica. „Én Cirmi vagyok, és egy varázslatos kalandra hívlak.”
Lili meglepődött, de kíváncsi is volt. „Milyen kalandra?” – kérdezte.
„Elmegyünk a Tündérkertbe, ahol minden csillog és ragyog.” – felelte Cirmi. „De vigyázz, a Tündérkert tele van rejtélyekkel és veszélyekkel.”
Lili izgatott volt, és alig várta, hogy elinduljanak. Cirmi a hátára ugrott, és Lili elindult a varázslatos erdőbe. Az erdő sötét volt és titokzatos, de Lili nem félt, mert Cirmi ott volt vele.
Hirtelen egy tündér szállt le eléjük. „Hova tartotok?” – kérdezte a tündér.
„A Tündérkertbe megyünk” – felelte Lili.
„Csak akkor juthatsz be, ha megfejtesz egy rejtvényt” – mondta a tündér. „Mi az, ami csillog, ragyog, de nem arany?”
Lili gondolkodott egy darabig, majd azt mondta: „A csillagok.”
A tündér mosolygott. „Jól van, megfejtetted a rejtvényt. Átmehetsz a Tündérkertbe.”
Lili és Cirmi beléptek a Tündérkertbe, és lenyűgöző látvány tárult eléjük. Minden csillogott és ragyogott, a fák levelei ezüstből voltak, a virágok pedig gyémántból. Lili és Cirmi boldogan játszottak a Tündérkertben, de Lili tudta, hogy hamarosan haza kell mennie.
„Eljött az ideje, hogy hazamenjek” – mondta Lili Cirminek.
Cirmi szomorú volt, de tudta, hogy Lilinek haza kell mennie. „Köszönöm a kalandot, Lili” – mondta Cirmi. „Sosem foglak elfelejteni.”
Lili elbúcsúzott Cirmitől, és elindult vissza az erdőbe. A tündér megint ott volt, és intett Lilinek. „Vigyázz magadra, Lili” – mondta a tündér.
Lili hazament, és boldogan mesélt a szüleinek a varázslatos kalandról. Sosem fogja elfelejteni a Tündérkertet és Cirmit, a hófehér kiscicát.
Lili és a hófehér kiscica