Cirmos csoda az erdőben

Réges-régen, egy kis cirmos cicuska élt az erdő szélén, ahol minden nap új kalandok vártak rá. Cirmos mindig is kíváncsi volt, és sosem félt felfedezni az ismeretleneket. Egy napsütéses reggelen úgy döntött, hogy felkeresi az erdő mélyét.

„Kalandra fel!” – mondta Cirmos, és elindult az úton. Ahogy sétált, csodálkozva nézte a magas fákat és a színes virágokat. Az erdő élettel teli volt, és Cirmos izgatottan lépdelt előre.

Ahogy mélyebbre jutott az erdőben, egy barátságtalan bűbájos madár, Szarka, aki a legnagyobb fára telepedett, megzavarta a cirmos cica békés sétáját.

„Miért merészkedsz ide, kis macska?” – kérdezte Szarka mogorván.

„Csupán felfedezni jöttem az erdőt” – válaszolta bátran Cirmos.

Szarka csöndben maradt, de figyelte Cirmost. Amikor meglátta, hogy Cirmos bátor és jószívű, megengedte neki, hogy továbbmenjen az erdőben.

Cirmos útját folytatta, és hamarosan találkozott egy mókus-családdal, akik éppen mogyorót gyűjtöttek.

„Szia, én Cirmos vagyok! Mit csináltok?” – köszöntötte őket Cirmos.

„A mogyorókat gyűjtjük a téli táplálékunkhoz” – válaszolta a mókusanya kedvesen.

Cirmos segített a mókusoknak, majd velük tartott tovább az erdőben. Útközben találkoztak egy kedves nyuszival is, aki segített nekik átkelni egy patak felett.

Ahogy haladtak, hirtelen egy mély barlangba érkeztek, ahol sötét volt és hűvös.

„Ó, ez egy ijesztő hely!” – mondta Cirmos.

De a mókusok és a nyuszi bátorították őt, hogy menjenek tovább. Így tettek, és a barlang végén megtalálták az elveszett kincset, egy régi, aranyos kis gyűrűt.

Cirmos boldogan visszatért az erdő szélére, ahol már várták a barátai. Aznap este mindannyian együtt ünnepelték a sikeres kalandot, és Cirmos megfogadta, hogy sosem fogja elfelejteni az erdő csodáit és a barátait, akik segítettek neki az út során.