Napsugár, a napimádó kiscica
Napsugár, a napimádó kiscica
Réges-régen, egy kis cica született az erdő mélyén. Az apró bundás teremtés egész más volt, mint a többi kiscica az erdőben. Nem a játék és a kaland érdekelte, hanem a Nap ragyogása. Napsugár névre hallgatott, mert az első pillanattól kezdve mindig a napsugarakban szundított. Édesanyja, Mama Macska, mindig csodálkozva nézte, hogy a kis Napsugár mennyire boldog, ha a napfény éri a bundját.
„Napsugár, ébresztő!” – kiáltotta reggelente Mama Macska, miközben a nap első sugarai bekukucskáltak az ablakon.
Napsugár szemei kipattantak az izgalomtól. „Juhúú, indulhatunk a napra!” – nyávogta boldogan.
Így hát együtt indultak a napfényes kalandra. Napsugár izgatottan futkározott az udvaron, kergette a pillangókat, és ugrándozott az árnyékokban. Egyszer csak meglátott valami csillogó dolgot a fűben. Odasietett, és egy varázslatos gyöngyöt talált.
„Mama, nézd, mi ez?” – kérdezte lelkesen.
Mama Macska odalépett, és csodálkozva nézte a gyöngyöt. „Ez egy napgyöngy, Napsugár. Nagyon értékes kincs, csak a Napimádók találhatnak ilyet.”
Napsugár szemei felragyogtak örömtől. „Igen, igen, én vagyok egy Napimádó!” – kiáltotta boldogan.
Azóta Napsugár mindennap útra kel a kincsért, és újabb és újabb kalandokban vesz részt. Találkozik vidám mókusokkal, bátor madarakkal, és még egy varázslatos tündérrel is, aki segít neki az úton.
Végül, amikor elérik a napgyöngy rejtélyes helyét, Napsugár boldogan ragadja meg a kincset, és visszatér a családjához, hogy megoszthassa velük a napfény varázsát.
És így élt boldogan, míg a világ világított, Napsugár, a Napimádó kiscica. Napról napra boldogsága csak nőtt, és az erdő többi állata is elismerte különleges kapcsolatát a Nap sugaraival. Napsugár pedig mindig emlékezett arra az első reggelre, amikor a Nap melegsége ébresztette fel, és mindig hálás volt érte.
Napsugár, a napimádó kiscica