KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: A GIPSZANGYAL Varjú Péter, a tanyai tanító már ősz óta töprengett azon, hogy karácsonykor milyen ajándékkal lepje meg a húgát.Ezek Budapesten laktak. Egyre több szívességet tettek neki, s ő az ajándékkal ki akarta fejezni, mennyire szereti őket, milyen…
Tovább olvasom
TUNYOGI CSAPÓ GÁBOR: A SZENTESTE TÖRTÉNETE – Papa, papa, ugye elmeséled megint, hogy is volt azon a szentestén? – A kis Bori rövidszoknyás forgószélként rohant át a tágas lakószobán, és átölelte az apját, aki éppen az utolsó csillagszórókat tekerte rá…
Tovább olvasom
MESTER GYÖRGYI: MINDEN NAP SZENTESTE Álmos volt, és már épp lecsukódni készült a szeme, amikor eszébe jutott, mit mondtak aznap – a téli vakáció előtti utolsó tanítási napon -, a barátai. Mindnyájan azt állították, hogy nem a tanórák elmaradása a…
Tovább olvasom
MÓRA FERENC: A SZÁNKÓ Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetőről olyan vastag jégcsapok meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket lehajigálni. Először a báránybőr sapkánkat…
Tovább olvasom
MÓRA FERENC: A KIVÁNCSI HÓPELYHEK A nap éppen lement, amikor az erdő felett elkezdett esni a hó. No, anyó – mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyen –, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét. Nemsokára a búzamezők fölött…
Tovább olvasom
VARGA KATALIN: A KESZTYŰ Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek…
Tovább olvasom
TÓTHÁRPÁD FERENC: MADÁRLÁTTA SZENTESTE Fekete karácsony lesz – mondogatták az emberek, de a hideg esti szél mintha a hó illatával lett volna tele. Az utcában fényfüzérekkel feldíszített fák varázsoltak karácsonyi hangulatot. Adrienn az ablaknál állt. Tekintetét a hegyek felé fordította.…
Tovább olvasom
PATAKI EDIT: ÖRÖKZÖLD Erdész hosszabb időre elutazott, s munkáját Ideiglenes Megbízott vette át. Örökkön nyüzsgött, tüsténkedett, hangoskodásával felverte az erdő eddigi csendjét. – Állj be a sorba! Ne különbözz! – adta ki az ukázt naponként. A megszeppent hatalmas fák hiányolták…
Tovább olvasom
NÉMET-VAS KATALIN: TÉLI MESE Mint ahogy azt télen megszokhattuk már leesett az első hó. Puha pelyhekben hullott alá a szürke fellegekből. Szép fehér takaróval vonva be a házak piros tetejét, a fák kopasz ágait, a fenyőket és az elsárgult füvet.…
Tovább olvasom
BÁLINT ÁGNES: A KESZTYŰBŐR BABA Volt egyszer egy anyóka, akinek senkije, semmije sem volt. Karácsony közeledtével mégsem azon búsult, hogy nincs kitől ajándékot várnia, hanem azon, hogy nincs, akit ő megajándékozhatna. És ha volna is – ugyan mivel? Azért végigkotorászta…
Tovább olvasom
TORDON ÁKOS: AZ ÉGIGÉRŐ KARÁCSONYFA Égig érő karácsonyfát kért egyszer egy kisfiú. Egy olyan kisfiú, akinek mindig minden óhaját és kívánságát teljesítették. A szülők most sem sajnálták a költséget, az időt és a fáradságot, hisz egyetlen magzatukról volt szó, és…
Tovább olvasom
DEVECSERY LÁSZLÓ: CINEGEKARÁCSONY A kis cinege szomorúan sírdogált az ágon. Odaröppent hozzá a mamája. ― Miért sírsz, kis cinegelányom? — Hogyne sírnék, hogyne rínék, mikor olyan rossz nekünk, madaraknak. Bezzeg jó az embereknek! Készülnek a karácsonyra, s lesz nekik csodálatos…
Tovább olvasom
VIDOR MIKLÓS: FENYŐFÁK VÁNDORÚTJA Ékes ködpára gomolygott, s mélységes csend ülte meg az erdőt. Mindent vastag hó borított. Dermedten roskadoztak a fák szikrázó fehér, prémes terhük alatt. Egyszerre csak suttogás támadt közöttük. – Valaki jár az erdőn! – adta tovább…
Tovább olvasom
LÉNÁRTH MÁRIA: A GYERTYA FÉNYE Megnyúlik a gyertya lángja, fényt bocsájt a kisszobára. Nagyanyóka szépen, csendben ül a fényben elmerengve. Nézi a gyertyának pislákoló fényét, és egy szép gondolat járja át egész lényét. Készülődik a karácsonyra, unokáit veszi sorba. Boldog…
Tovább olvasom
MÓRA FERENC: SZÉP KARÁCSONY, SZÉP ZÖLD FÁJA Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri divatot kezdtek a városunkban, karácsonyfát állítottak föl a szentélyben, az oltár mellett s…
Tovább olvasom
BAKÓ ÁGNES: SZÉLLEL BÉLELT KARÁCSONY Úgy kezdődött az egész, hogy a Szél átfutott az erdőn. Megcibálta a fák koronáit – mert csudára szerette a fák koronáit megcibálni . s azzal már el is szelelt volna. De amíg átfutott a kopasz…
Tovább olvasom
Az oláh katona Mátyás király sokat hadakozott az oláhokval, Estefán vajdával. Estefán vajda felbérelt egy olyan embert, aki megölte a felesége csábítóját, szóval gyilkos volt. S azt mondta neki, hogyha a csatában, mikor csatáznak Mátyás Királyval, ha megöli Mátyás királyt,…
Tovább olvasom
Mátyás király és Toldi Mátyás király idejében a magyarok nagyon sokat verekedtek a törökökkel. Mátyás király meg a török basa egymást mindig viccelték. És abban a régi időkben a királyok olyanok voltak, hogy még olyan majdnem félbolond embereket is tartottak…
Tovább olvasom
A legjobb barát mög a legnagyobb ellenség Mátyás királ egyik vezérét elcsapta. A vezérbül paraszt lött. Eccör Mátyás arra járt, a vezért éppeg szántás közben taláta. – No, mi csinyász? – kérdözi. – Vetök, uram! – mondi a vezér. –…
Tovább olvasom
Szabad rabló, szabad gyilkos, szabad koldus Abban az időben, mikor a Mátyás király a földön járt, még élt, beköszön egy házhoz. Ott van egy… hát nem volt éppen öreg ember, se fiatal, Mátyás király kérdezi: – Hát csak kettecskén vannak?…
Tovább olvasom