CHRISTIAN ANDERSEN: A HÓEMBER – Hej, de pompás hideg van! Csak úgy csikorog minden tagom! – kiáltott fel elégedetten a hóember. – Új életet lehel belém ez a jeges szél! De mit bámul rajtam az az izzó képű odafönn? –…
Tovább olvasom
FEKETE ISTVÁN: BETLEHEM A konyhában ültünk a földön és a tűzhely meleg fénye kiugrott néha meg-megsimogatván arcunkat. Hallgattunk, de magunkban megvallottuk, hogy a mű tökéletes, és nem is vettük le a szemünket róla. Tornya volt, ajtaja volt, ablakai voltak, ahol…
Tovább olvasom
LEV TOLSZTOJ: PÁNOV APÓ KARÁCSONYA Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak, vagy Pánov úrnak, de még csak Pánov cipésznek sem. Bárkivel találkozott, mindenki egyszerűen Pánov bácsinak…
Tovább olvasom
A HÁROM FENYÕFA LEGENDÁJA Hol volt, hol nem volt, volt egyszer hegycsúcs, ahol három kis fenyőfácska állt és arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő. Az első fácska vágyakozva nézett fel a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a…
Tovább olvasom
O. HENRY: HÁROMKIRÁLYOK AJÁNDÉKA Egy dollár nyolcvanhét cent. Ez minden vagyona. És ebből is hatvan cent csupa pennyben. Egy- meg kétpennynként rakosgatta félre, úgyhogy már rettegett tőle a fűszeres, a zöldséges meg a hentes, ha belépett a boltba – neki…
Tovább olvasom
LINDA JENNINGS: KARÁCSONYI MEGLEPETÉS – Félek, hogy nem lesz az idén túl vidám karácsonyunk – mondta anya. A hat gyerek aggódva figyelt. – Nincs karácsony! Nincsenek ajándékok, se sütemény, se karácsonyfa! – Végignézett a csalódott arcocskákon, és felsóhajtott. – Én…
Tovább olvasom
ELIZA BETH: KARÁCSONYI DALLAM Egy téli éjszakán lágy dallam született. Először csak halvány foszlányként motoszkált a zeneszerző fejében, majd egyre inkább felerősödött. Nem hagyta nyugodni a gazdáját, minduntalan odatolakodott a tudatába. Megzavarta az álmát, próbálta felébreszteni, ám Leoni hasra fordult…
Tovább olvasom
A NÉGY GYERTYA TÖRTÉNETE Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek Azt mondta az első : – ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek…
Tovább olvasom
TAMÁSI ÁRON: KARÁCSONYI PÁSZTOROCSKÁK A szabadtűzhelyen, a betlehemi majorban, hajladozik a tűz aranylángja. Csordapásztorok melegednek a tűznél, melynek a fénye átvilágít az időn, és emlékezni serkent engemet is. Tizenhárom éves voltam, s vezére a zsenge pásztoroknak. Ezek a zsenge pásztorok…
Tovább olvasom
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: A GIPSZANGYAL Varjú Péter, a tanyai tanító már ősz óta töprengett azon, hogy karácsonykor milyen ajándékkal lepje meg a húgát.Ezek Budapesten laktak. Egyre több szívességet tettek neki, s ő az ajándékkal ki akarta fejezni, mennyire szereti őket, milyen…
Tovább olvasom
TUNYOGI CSAPÓ GÁBOR: A SZENTESTE TÖRTÉNETE – Papa, papa, ugye elmeséled megint, hogy is volt azon a szentestén? – A kis Bori rövidszoknyás forgószélként rohant át a tágas lakószobán, és átölelte az apját, aki éppen az utolsó csillagszórókat tekerte rá…
Tovább olvasom
MESTER GYÖRGYI: MINDEN NAP SZENTESTE Álmos volt, és már épp lecsukódni készült a szeme, amikor eszébe jutott, mit mondtak aznap – a téli vakáció előtti utolsó tanítási napon -, a barátai. Mindnyájan azt állították, hogy nem a tanórák elmaradása a…
Tovább olvasom
MÓRA FERENC: A KIVÁNCSI HÓPELYHEK A nap éppen lement, amikor az erdő felett elkezdett esni a hó. No, anyó – mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyen –, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét. Nemsokára a búzamezők fölött…
Tovább olvasom
VARGA KATALIN: A KESZTYŰ Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek…
Tovább olvasom
A suszter manói – Grimm mesék Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból este kiszabta a cipőt, hogy majd…
Tovább olvasom
TÓTHÁRPÁD FERENC: MADÁRLÁTTA SZENTESTE Fekete karácsony lesz – mondogatták az emberek, de a hideg esti szél mintha a hó illatával lett volna tele. Az utcában fényfüzérekkel feldíszített fák varázsoltak karácsonyi hangulatot. Adrienn az ablaknál állt. Tekintetét a hegyek felé fordította.…
Tovább olvasom
PATAKI EDIT: ÖRÖKZÖLD Erdész hosszabb időre elutazott, s munkáját Ideiglenes Megbízott vette át. Örökkön nyüzsgött, tüsténkedett, hangoskodásával felverte az erdő eddigi csendjét. – Állj be a sorba! Ne különbözz! – adta ki az ukázt naponként. A megszeppent hatalmas fák hiányolták…
Tovább olvasom
NÉMET-VAS KATALIN: TÉLI MESE Mint ahogy azt télen megszokhattuk már leesett az első hó. Puha pelyhekben hullott alá a szürke fellegekből. Szép fehér takaróval vonva be a házak piros tetejét, a fák kopasz ágait, a fenyőket és az elsárgult füvet.…
Tovább olvasom
ELA PEROCI: TELI VÖDÖR MÉZ Enyhe tél volt. Havazott is, meg esett is egyszerre. Csupa locspocs volt a város. Otthon kellett ülnünk naphosszat. Néztük, hogyan dagasztja édesanya a kenyeret. – Mikor jön a nagybácsi, anya? — kérdeztük. – Egy óra…
Tovább olvasom
BÁLINT ÁGNES: A KESZTYŰBŐR BABA Volt egyszer egy anyóka, akinek senkije, semmije sem volt. Karácsony közeledtével mégsem azon búsult, hogy nincs kitől ajándékot várnia, hanem azon, hogy nincs, akit ő megajándékozhatna. És ha volna is – ugyan mivel? Azért végigkotorászta…
Tovább olvasom