Mester Györgyi: Mirci és Durci Mirci és Durci Mirci cicának már csak egy hét volt hátra a születésnapjáig. Törte-törte a fejét, hogy mit is kérhetne ajándéknak. Azt tudta, hogy ha teljesíthető a kívánsága, akkor Macska mamától meg is kapja a…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Megszelídítve Megszelídítve Rét. Hatalmas, tágas. Beborítva százféle fűvel, gyommal, gizgazzal, vadvirággal, bogánccsal, s közöttük rejtekezve számos rovarfaj, bogár. Gyermekem, mint afféle karámból szabadult kiscsikó, össze-vissza szaladgál rajta. Rúgja a labdát, helyette néha csak egy fűcsomót, zsombékot talál el,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Májboj Májboj A természet meg ő, mindig jól kijöttek egymással, azonban az élőlények közül inkább az állatokat kedvelte. A nyirkos bőrű csúszómászókat elviselte, a szőrös bundásokat megtűrte, a tollasokat szerette, de a papagájokat egyenesen imádta. Már apró gyerekként…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Kutyavilág Kutyavilág Már többször besötétedett és kivilágosodott, amióta elment. Ilyen még sohasem fordult elő, hogy egy besötétedés után, Gazdi ne jött volna vissza. Valami történt. Érezte a zsigereiben, hogy valami nem jó történt. Már az is nem jó,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Ki a legjobb kertész? Ki a legjobb kertész? Nem is gondolnánk, milyen sok kis élőlény lapul a föld felszíne alatt, akik nem csak a mindennapjaikat töltik ott, de az a „munkahelyük” is. Rövid kis életük során „kertészkednek”, művelik,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Kelep Elek Kelep Elek Elek, akiről most mesélek nektek, nagyon szerette a tavakat, patakokat. Különösképp kedvelte a mocsaras lápokat, ahol zsombékról-zsombékra lehetett lépegetni, haladni. Úszni sohasem akart – azt nem is tudott volna, hosszú, derékig érő lábaival -,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Karácsonyi madárfészek Karácsonyi madárfészek Patrícia és Peti – családon beül csak Pat és Pet – tízéves ikrek, akik az elmúlt években rendszeresen az erdei rönkházban, hegyekben lévő „nyaralójukban” töltötték a téli iskolai szünetet. Most is itt készültek a…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Jégbe zárt hűség Jégbe zárt hűség Egész évben jól elvoltak. Ők ketten, a párjával, mindig egymás mellett úsztak, együtt keresték az ehető zsenge hajtásokat a nádas szélén, vagy az apró küszöket a móló tövében, a kövek között. Szép…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Fülemülepörkölt Fülemülepörkölt Volt egyszer egy nagyon különc király, akinek csak különleges étkeket lehetett feltálalni, és a szokásai is rendkívüliek voltak. A királyi udvarban csirkecomb helyett békacombot rántott ki a szakács, s a királyi ital a nektár volt, amit…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Fecske mese Fecske mese Az eresz alá tapasztott fészekben négy tojás lapult meg. Fecskemama féltő gondoskodása, melengető teste védelmében, a kellemes tavaszi napsütésben hamarosan megrepedt a tojások héja, és a három fióka szinte egyidőben világra jött. A negyedik,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Egy fecske is csinál nyarat Egy fecske is csinál nyarat Igazából nem is tudta, boldogtalan, vagy csak a végletekig elégedetlen az életével. Úgy érezte, folyton csak a problémák és megoldandó feladatok áradatával találja magát szemben, és ettől éppúgy…
Tovább olvasom
Mesterg Györgyi: Égi madár Égi madár A sarlósfecske fiókát már majdnem két hete gondozta, és bízott benne, hogy életben tudja tartani, meg tudja menteni. Ha viccesen akarta volna kifejezni magát, azt mondja, a „kéményen át” érkezett hozzá, egyenesen az égből,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Csacsi mese Csacsi mese Még tavaly történt, amikor anyám egy alkalommal a reggeliző asztalnál azt mondta: buta csacsi vagy kisfiam! Mondtam, hogy csavard rá a tejesüvegre a kupakot, és lám, most eldőlt, az abrosz csupa tej lett, tócsa…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Breki párt keres Breki párt keres Breki, a kicsi békafiú elhatározta, hogy a nyáron megházasodik, ezért úgy gondolta, a legjobb az lesz, ha már tavasszal hozzáfog a társkereséshez. Olyan párt szeretett volna magának, akinek csinos fejecskéje, karcsú, kecses…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: Az egérkirály Az egérkirály Az új házban hamarosan mindenki megtalálta a helyét: a felnőttek a nagyszobában, a gyerekek a kicsiben, a kutya az ólban, a csirkék a baromfiudvaron, az egerek a kamrában. Ez utóbbi lakók a beköltözésnél nem…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A szajkó fél pár papucsa A szajkó fél pár papucsa A szajkó büszke madár volt. Nem is csoda, hiszen – a tollruhájában csupán néhány piros mintával dicsekvő nagy fakopáncs, na meg a zöld színben pompázó, piros sapkás küllő…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A pöttyös víziló A pöttyös víziló Közeledett a születésnapja. Ilyenkor az volt a szokás, hogy ő választhatta ki a számára legmegfelelőbb ajándékot. Ez most se volt másként, ezért tértek be anyukájával a játékboltba. Már többször is körbesétált, de…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A legkisebb cinke A legkisebb cinke Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől, akkor pedig nem tudja…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A kíváncsi cserebogár A kíváncsi cserebogár A kis cserebogár sokadik körét rótta a zöldellő rét felett. A pár nap alatt, amióta szárnyat bontott, sok mindent látott táncos röptében, de amikor egy apró tócsában a saját tükörképét is megpillantotta,…
Tovább olvasom
Mester Györgyi: A haszontalan nyulacska Mese az „újrahasznosításról” A haszontalan A kis nyuszinak eddig még sohasem mondott ilyesmit az édesanyja. Mondta neki, hogy szeleburdi, meggondolatlan, ügyetlen, lusta, de ilyesmi még sohasem hangzott el, hogy „haszontalan” lenne. A Nyulacska először nem…
Tovább olvasom