A karácsonyfa fényének meséje

A karácsonyfa fényeinek eredete és jelentése

Volt egyszer egy apró falu, ahol minden évben, karácsony előestéjén a falu közepére állítottak egy csodaszép fenyőfát. A falu lakói úgy tartották, hogy a karácsonyfa fénye nemcsak az estét világítja be, hanem a szívüket is melegíti. De hogyan kerültek ragyogó fények a fenyőágakra? Erről szól ez a mese.

Egyszer, sok-sok évvel ezelőtt, amikor még nem léteztek villanykörték és színes égők, a kis falu sötétben ünnepelte a karácsonyt. Egy aprócska, bátor cinke, Zizi, figyelte, ahogy az emberek díszeket akasztanak a fára. – Olyan szép lenne, ha világítana is! – csicseregte bánatosan. Ezt meghallotta egy öreg szél, aki épp a fenyő körül táncolt.

– Miért szomorkodsz, kis cinke? – kérdezte a szél.

– Mert a karácsonyfa csodálatos, de hiányzik róla a fény. Szeretnék valamit, ami megmelengeti mindenki szívét.

Fények és díszek: hagyományok a magyar otthonokban

Az emberek ekkor még csak almákat, diókat és aranypapírba csomagolt cukrokat aggattak a fenyőre. Egyszer csak egy öreg néni, Ilonka néni, odalépett Zizihez. – Tudod, régen mi egy apró gyertyát is raktunk a fára. A gyertya fénye azt jelképezte, hogy a szeretet világít a legsötétebb éjszakákon is.

Zizi szeme felcsillant. – Akkor próbáljuk meg újra! – csicseregte. Ilonka néni segített mindenkinek egy picike gyertyát a fenyőre tűzni. Amikor este lett, a falu apraja-nagyja a térre gyűlt. Ilonka néni meggyújtotta az első gyertyát, majd sorra lobbantak fel a fények.

A karácsonyfa alatt megállt egy kisfiú, Peti, és egy kislány, Zsófi. – Látod, milyen szépen ragyog? – suttogta Zsófi. Peti bólintott, és a meleg fényben hirtelen mintha minden harag, gond és bánat elszállt volna.

Mesék, hiedelmek és varázslat a karácsonyfa körül

A falu öregjei mesélték, hogy a karácsonyfa fénye nem csak a szemnek, hanem a léleknek is világít. – A fények összeterelik a családokat, barátságot, békességet hoznak – mondta Ilonka néni. – Ráadásul minden kis fény egy jócselekedet emléke, amit az év során tettünk.

Ezen az estén a fények mintha táncoltak volna a fenyőágakon. Zizi boldogan repkedett egyik ágról a másikra, s közben odacsicsergett minden gyermeknek: – Soha ne felejtsétek el, hogy a szeretet mindenkinél ott van, csak meg kell gyújtani a szívetekben!

A gyerekek meséket mondtak egymásnak arról, hogyan segítettek valakinek. Egyikük elmesélte, hogy ajándékot vitt egy magányos bácsinak, másikuk pedig, hogy megosztotta a játékait a testvérével. A fények ettől mintha még ragyogóbbak lettek volna.

Hogyan változott a karácsonyfa díszítése az évek során

Évről évre egyre többen tettek fényeket a fára. Később már nem csak gyertyák, hanem apró színes égők is ragyogtak rajta. A karácsonyfa díszei között újfajta csillagok, angyalkák és szalagok is megjelentek, de a fények soha nem hiányozhattak.

Zizi, aki már öreg cinke volt, minden évben visszatért, hogy megnézze, hogyan nő a falu szeretete. Egyik évben, amikor különösen hideg volt, a falu lakói egy nagy, közös vacsorát rendeztek a fa alatt, hogy senki ne legyen egyedül. A fények bevilágították az arcokat, és mindenki érezte, hogy a karácsony csodája nem a díszekben, hanem a szívekben lakik.

A fények üzenete: mit ad nekünk a ragyogó karácsonyfa

Amikor a gyerekek felnőttek lettek, tovább vitték a karácsonyfa fényének meséjét. Mindenki tudta, hogy a karácsonyi fények nem csak díszek: ők emlékeztetnek arra, hogy egy ölelés, egy jó szó, egy apró segítség is világosságot gyújthat egy másik ember szívében.

Így hát, akármerre jártok, ha megláttok egy ragyogó karácsonyfát, jusson eszetekbe: a fények a szeretetet és a jóságot hirdetik.

Így volt, igaz is volt, mese is volt – talán mégsem volt egészen igaz. De a szeretet fénye, az bizony minden karácsonykor ott ragyog, ahol ti is szeretetben, jóságban ünnepeltek.

Mese kategóriák:

Post Views: 5

A karácsonyfa fényének meséje

A karácsonyfa fényeinek eredete és jelentése

Mese kategóriák:

Mesenapok meséi: